Augusztustól új szabályok vonatkoznak a kiemelt régészeti területek feltárására. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László nyilatkozott lapunknak.
2010. augusztus 11. szerda 07:59 - Fontos Erzsébet
Mit jelent az, hogy kiemelt régészeti terület?
A nagyberuházások előtt régészeti feltárásokat kell végezni, amit megelőző feltárásnak nevezünk. Ha különösen értékes leletekre bukkannak a régészek, akkor azokat meg kell menteni, hogy később fel lehessen dolgozni. A leletmentést úgy kell gyorsan és szakszerűen elvégezni, hogy az építkezést ne hátráltassa, hanem segítse. Ezért kiemelt és különösen fontos az ezzel való foglalatosság.
Melyek az augusztustól életbe lépő, új szabályok?
A múzeum nem csupán a művészetek temploma
A mai múzeumok - megtartva eredeti tudományos tevékenységüket - a tudomány, a technika, a történelem, a művészetek komplex bemutatására törekednek, célkitűzéseik középpontjába a közönség szolgálatát állítják. Így manapság a múzeum már nemcsak a tudomány és a művészetek temploma akar lenni, hanem az általános művelődés és az oktatás szerves részévé válva, a közönség igényeinek és kulturált szórakozásának is meg akar felelni. Ugyanakkor nehéz helyzetben van, mert a tudományos műhely voltát is meg kell őrizni.
(www.hnm.hu)
Döntően azt szögezik le, hogy a területileg illetékes szakmai szervezetek végezhetik az ásatást. Ezek az intézmények a megyei múzeumok, illetve a Budapesti Történeti Múzeum. Ugyanakkor a feltárási folyamat olyan szabályrendszerben zajlik (ennek részleteit az ásatási rendelet új változata írja majd körül pontosan), mely meghatároz bizonyos országosan kötelező szempontokat, szabványokat, protokollokat a munka megfelelő koordinációja érdekében. A törvény és rendelet együtt fogja szabályozni a megelőző feltárások folyamatát.
Az új szabályozás szerint e folyamatban már nem vesz részt a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ), amely eddig az ötszáz millió forintnál nagyobb értékű nagyberuházásoknál a megelőző régészeti feltáró munkát végezte. Ez az intézmény 2010. augusztus 1-vel megszűnt, teljes körű jogutódja a Magyar Nemzeti Múzeum lett.
A KÖSZ-nek volt öt regionális irodája az ország területén – ezek munkáját fokozatosan a megyék fogják átvenni, a részletek kidolgozása most folyik. Nálunk maradnak viszont a központi intézmények (laboratórium, a topográfiai, geodéziai felmérést végző iroda, stb.), továbbá a szerződéskötéseket szervező csoport, amely abban segít, hogy a beruházók és a múzeumok között rendben legyen a szakmai kapcsolat.
Tehát az országos jelentőségű kapacitások megmaradnak, és ezeket a Nemzeti Múzeum kezeli majd, melynek a rendelet értelmében lesz egy koordináló, segítő, irányító és szakmailag ellenőrző funkciója.
Az új rendelet és az ehhez kapcsolódó munka plusz bevételt jelent a múzeumok számára? Ha igen, mennyit?
Minden szolgáltatásnak, munkának ára van, amit meg kell fizetni – de a szabályok arról is rendelkeznek, hogy az így keletkező bevételt mire és hogyan lehet elkölteni. Nyilván át kell venni a KÖSZ által használt országos ártáblázatot, az új helyzethez igazítani, hogy az ilyenkor szükséges kiadások (pl. földmunkák) árai mindenki számára pontosan kalkulálhatók legyenek. A költségek megbecsülése az előzetes hatástanulmány alapján történik. Ha nincs túl nagy meglepetés (pl. nem találják meg Attila sírját), akkor feltehetően nem lesz sokkal több a munka és a költség, mint ahogyan azt előzetesen felmérték.
A költségeket a beruházó fizeti. A törvény úgy szól, hogy a beruházónak a költségek kilenc ezrelékét kötelező régészetre fordítania. Van olyan fejlesztés, ahol ez az összeg eléri a milliárdos nagyságrendet, de persze van, ahol ez sokkal kevesebb.
A múzeumok a múzeumpedagógia életbe léptetésével elmozdultak egy üzleties felfogás felé. A régészet is ez irányba mozdul el?
A múzeumpedagógia nem üzleties felfogást képvisel. Ez egy zseniális gondolat, ami abból indul ki, hogy ha valaki nem tanulja meg gyermekkorában azt, hogy valójában a múzeum mire való, annak nem alakul ki az a szellemi-kulturális szükséglete, hogy felnőttként is elmenjen oda és jól érezze magát. Az említett módszer tehát a jövő múzeumlátogatóit neveli. Az már csak szerencsés többlet, hogy az intézmény számára ez időnként bevételt is jelent.
Minden adófizetőnek jogos, demokratikus vágya, hogy tudjon a kormányzat tevékenységéről és arról, hogy az állam mire költi az emberek pénzét. Ez a régészettel sincs másként. Ha komoly pénzeket költünk feltárásokra, akkor a polgároknak el kell magyarázni, hogy ez miért hasznos tevékenység. Ezt filmekkel, kiadványokkal, újabb kiállításokkal tehetjük meg: olyan izgalmas tárlattal, ami minden évben bemutatja a magyar föld frissen előkerülő kincseit.
Az elmúlt éveket tekintve Európán belül mennyire elismert a hazai régészet?
Komoly hírnevünk, megalapozott tekintélyünk van, ami nemcsak a kétszázéves tudományos múltból, de a jelen kiváló eredményeiből is táplálkozik. De régi igazság, hogy a jó bornak is kell cégér.
Nemcsak a régészet – a múzeum szerepe, helyzete is megváltozik a modern világban. A kulturális cselekvés új, izgalmas területévé válik, amit okos reklámmal jól láthatóvá kell tenni a nyilvánosság számára. Ebben a folyamatban a régészet eredményei is részt vesznek. Az közismert törvényszerűség, hogy ahogyan haladunk előre a múlt megismerésében, illetve ahogy megjelennek az írott és a képi források, úgy csökken a régészeti leletanyag szerepe.
A Nemzeti Múzeum természetesen a magyar történelem teljes forrásanyagát gyűjti és ebben az archeológia csak egy adott részt foglal el. De ez a rész nagyon fontos a tevékenységünkben, mert a múzeum a magyar régészet egyik központi tudományos műhelye, szervezeti központja, kincseinek reprezentatív gyűjtőhelye.
Ön szerint elég régész dolgozik Magyarországon?
Kiváló szakemberek vannak és a nagy befektetések előtti megelőző feltárások elvégzéséhez komoly csapatokra van szükség. Több egyetemen kiemelkedő régészképzés folyik, a Magyar Tudományos Akadémián nagyhírű Régészeti Intézet működik. Mellettük a múzeumok fiatal munkatársai is mind tehetségesek, ambiciózusak.
Kijelenthetjük tehát, hogy van elég szakember. És ha a nagyberuházások jelenlegi üteme nem csökken, akkor lesz elég munkájuk, ha a piac el is tudja majd őket tartani.
