Előzetes letartóztatásba helyezte a Miskolci Városi Bíróság azt a 68 éves kesznyéteni férfit, aki áramot vezetett a kertjébe, ahol egy ember halálos áramütést, míg egy másik férfi életveszélyes sérüléseket szenvedett, miközben uborkát akartak lopni a tulajdonostól. A férfi nem helyezett el figyelmeztető táblát a kerítésnél vagy annak környékén. Ugyanakkor többen tudták, hogy áram van a kertjében.

A tolvajok júniusban már 30 kiló uborkáját vitték el, ezért paradicsomkarókra rögzített vezetékekbe vezette az áramot és azt éjszakára bekapcsolta. A három helyi férfi ittas volt, ketten ugrottak be az uborkáért. Az egyik férfi életét vesztette, a másik életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az idős tulajdonos ellen több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt indult eljárás. A férfinek Szepessy Zsolt, Monok polgármestere fogadott ügyvédet. Erdei Csaba ügyvéd ingyen vállalta a gyanúsított jogi képviseletét.

Népszavazás az ügyben?

Ha a jogalkotók nem lépnek – mondta Erdei a Hírextrának - akkor Szepessy Zsolt monoki polgármesterrel együtt népszavazási kezdeményezést indítanak. Céljuk, hogy a Parlament fogadjon el egy olyan jogszabályt, amely a jogos védelmet a tulajdonra is kiterjeszti. Kérdésünkre elmondta, jelenleg rendkívül szűken fogalmaz a törvény, ezt mihamarabb meg kellene változtatni. A mostani szabályozás szerint szinte semmilyen jogosultsága nincs az embernek az ingatlanjára behatolókkal szemben. Azaz, mint Erdei Csaba elmondta, törvényesen gyakorlatilag sehogyan sem védhetjük meg a tulajdonunkat a behatolóktól. Hatékonyan legalábbis nem.

A jogszabály csupán azt mondja, jogos védelem esetén az ember nem lépheti túl a szükséges mértéket. Ha jobban utánagondolunk az a fából vaskarika minősített esete. Bármi belemagyarázható, de semmi sem következik belőle. A kesznyéteni esetben természetesen nem lehet jogos védelemről beszélni, hiszen áram előzetes bevezetése az uborkaföldre nem támadásra adott reakció volt. És a behatolók megjelenése sem minősülhetett közvetlen fenyegetettségnek. A jelenlegi jogszabályok szerint, ha behatolókat kapok rajta a kertben, vagy házban „csak” arányos mértékig védekezhetek. Magyarul, ha a támadónál pisztoly van akkor ugyanaz lehet nálam is, de ha csak kés van nála akkor én már nem használhatok lőfegyvert csak kést ellene.

Az ügyvéd elmondása szerint a kesznyéteni esetre a szabályozás nem alkalmazható hatékonyan. Erdei szerint azt kellene elérni, hogy a magántulajdon védelmében a tulajdonos bármit kifejthessen. Vagyis akár odáig is elmehetne a jogalkotó, ami Amerikában, a tömegdemokrácia bölcsőjében is működik, hogy a behatoló ellen akár fegyvert is használhasson a tulaj. Mondhatni bármi áron, bármilyen eszköz bevetésével megakadályozhassa, hogy bárki a tulajdonában lévő ingatlanon törvénytelen cselekedetet hajthasson végre. Az ügyvéd szerint a jogalkotónak el kellene törölnie a szabálysértési értékhatárt is. Most ez 50 ezer forint. Vagyis az e feletti értékek számítanak csak szabálysértésnek.

Az ítélet precedensértékű lehet

Ha nem lesz jogszabályváltozás, még mindig alakíthatja a bírói joggyakorlat az ügyet. Magyarországon ugyan nem az angolszász mintájú precedensjog működik, mégis az ítélkezési gyakorlat jelentős befolyással lehet a későbbi jogalkalmazásra.

A 68 éves férfi ellen több emberen elkövetett emberölés kísérlete miatt indult eljárás. Ezt szeretné Erdei Zsolt átminősíteni gondatlanságra. Bízik abban, hogy az ügyben a sajátos körülményeket figyelembe véve végül olyan ítélet születhet, melyben az idős embert felfüggesztett büntetéssel hazaküldik az előzetesből.

Az átkosban mindent vittünk

Az eset egyedi, ám az általa felmerülő probléma messzire vezet. A magántulajdon szentsége Magyarországon a rendszerváltás után kezdett felértékelődni. A Népköztársaságnak álcázott kommunista diktatúrában a magántulajdon mostohatestvér volt csak a nép tulajdonával szemben. Ám ezt a közös tulajdont elég sajátosan értelmezte az ember. Az irodákban közös volt a papír, a toll, a cellux, a gyárakban a kalapács, a véső, a tégla és nagyjából minden. Ami mindenkié az meg kicsit az enyém is, így a fent említett tárgyak hip-hop magántulajdonba kerültek. És még csak nem is neveztük ezt lopásnak. Pedig…

A rendszerváltás meghozta a várva várt kapitalizmust, és vele a szent magántulajdont. Ezt azonban nem sokan értették akkor. Ma már annál inkább. Így a védelmére szögesdrótokat, gyilkológépnek illő kutyákat, vagy akár egész kis magánhadsereget alkalmaznak. A törvény azonban nem sokat változott.

Ráadásul a magyar büntetőtörvények nem szeretik az önbíráskodást. A magyar társadalom jogrendje hagyományosan a visszatartást és az elrettentést tartja járható útnak. A büntetési tételekkel játszik inkább. A kesznyéteni eset kapcsán azonban jól látszik, hogy a magántulajdon védelméről szóló szabályozási problémák nem csak jogi kérdések, de össztársadalmiak.

A falu a bácsi mellett

Teljesen természetes, hogy az egész falu a kesznyéteni bácsi mellett áll. Ha valakinek a kertjébe szinte hazajárnak a tolvajok, akkor persze hogy egy idő után besokall. És ha nem engedheti meg magának a magánhadsereget, akkor más megoldás után kell néznie. A józan paraszti ész pedig kreatív. Áramot az uborka közé logikus ötlet. De hogy az öreg gyilkolni akart, azt senki nem gondolhatja komolyan. Egyszerűen nem gondolta át, mit okozhat ezzel. Ám a szerencsétlenség megtörtént.

Nem érdemelte meg az uborkatolvaj, hogy meghaljon. Magának kereste a bajt, hiszen célja egyértelmű volt. De a halál súlyos ár. Nem kívánhatjuk senkinek. Azt viszont annál inkább, hogy a tolvajlást gyalázatos bűnnek könyvelje el a társadalom. Ezt pedig két oldalról lehet elérni: a helyes szocializáció révén illetve a szankciók, ha tetszik a Btk. oldaláról.

De amíg a fiatal úgy éli meg, a lopás jó buli, a megélhetés, vagy esetleg a gazdagodás természetes útja, addig nem lépünk előre. Amíg születhetnek például olyan – nagy népszerűségre szert tevő - zenék, melyben pozitív felhangja van a lopásnak (Dopeman: lopni), vagy amíg a nagy politika szintjén egyre-másra derülnek ki a hatalmas lenyúlások, addig nehéz elvárni a gyerektől, hogy megértse: ez bűn. A kérdés összetett, és mint ilyet nem lehet egy tőmondattal megoldani. Ezt is, mint oly sok mindent ebben a széthulló világban csak összefogással, kompromisszumokkal és kellő körültekintéssel lehet orvosolni. Lehet… azaz kell.