A litván jogban a közérdek fogalma nem létezik. Ezzel szemben az Amszterdami Szerződés 1997-ben bevezette a fogalmat a Római Szerződésbe, így európai viszonylatban a fogalom valósággá vált. A kicsi balti országnak, amely 2004 májusa óta az Európai Unió tagja, át kell tehát vennie a koncepciót és bele kell illesztenie azt a saját jogrendszerébe. Ám ez korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.
Ez a jogi képtelenség égbekiáltó az egyesületek számára, minthogy az egyesületek jogi alapjait lefektető 2004-es szabályozás óta „a köz érdekeinek a védelme” viszont része az egyesületekhez rendelt szerepkörnek. Aggodalomra semmi ok: a civil társadalom szereplői elhatározták, hogy megalkotják az új törvényt. Felépítik darabról-darabra.
Jogi kirakós
2005-ben egy, az egyesületek elnökeiből, parlamenti képviselőkből, jogászokból, miniszterekből álló bizottság ült össze, hogy megszerkessze az új törvénytervezetet. Kezdetben mindenki csak a már meglévő törvényeket kívánta módosítani. Azonban látván a vita résztvevőinek eltérő elképzeléseiből adódó egyre növekvő feszültséget, a bizottság végül egy új rendelkezés megfogalmazása mellett döntött.
A törvénytervezetet 2006 decemberében terjesztették be. 2007 áprilisában a törvények alkotmányossági vizsgálatával foglalkozó parlamenti bizottságot átalakították, hogy ezáltal lehetővé tegyék az új rendelkezések bevezetését. Azóta viszont nem történt előrelépés: a törvénytervezet szövegét még be sem fejezték. Senki nem tudja, hogy mikor szavazzák meg, ha egyáltalán meg fogják szavazni. Az egyesületek pedig aggódnak az általános közöny miatt.
Minden visszásság oka a litván törvényhozás rendszerében keresendő, ami az igazságszolgáltatáshoz hasonlóan rendkívül lassú, köszönhetően elsősorban a túlzott hierarchiának. Daiva Alechnavičienė, litván ügyész, példaként azt emelte ki, hogy: „számos olyan per van, ami még 2003-ban indult, és a mai napig nem zárult le.” Ráadásul törvénysértés esetén nem indul automatikusan vizsgálat, hanem az illetékes bíró dönt annak elrendeléséről. A per folyamán pedig a sértett köteles állni saját tanúja költségeit. Az így kapott egyveleg nem csak ósdi, de fogyatékos is, a szovjet rezsim öröksége.
Zéró következmény
Liudvikas Ragauski, 43 éves, egy „illegális épületek” ellen harcoló egyesület elnöke és részt vett annak a bizottságnak a munkájában, amelyik megalkották a közérdekről szóló törvénytervezetet. Mindennap csatákat vív – sokszor előre elveszetteket – azon a Litvániában hemzsegő cégek ellen, melyek még a zavaros időkben szereztek építési engedélyt, de visszaélnek azzal például úgy, hogy további melléképületek húznak fel.
Liudvikas elárulta, hogy neki például ajánlottak már 50 000 litván litát (kb. 3,5 millió forint) is azért, hogy jóindulatúan hallgasson egy ilyen „illegális” építkezéssel szemben.”Ez egy megszokott dolog” – bökte ki. Mégis, az ő szemében az ország legnagyobb problémája nem a „korrupció”, hanem az, hogy „a litvánok egyáltalán nem vesznek részt egyesületi ügyekben”.
Kommunista örökség vagy helyi mentalitás? „A litvánok nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy megkérdőjelezzék az ilyesfajta ügyeket,” tette hozzá Liudvikas - „akár azért mert nem látják, hogy személyesen mennyiben érinti őket, akár azért mert érdektelen a számukra”. Tegyük hozzá, hogy a 100 tag közül, akik az egyesületéhez tartoznak – „és ezzel az egyik legnagyobb az országban”, csak 5-6 tag aktív. Szerinte a közérdekről szóló törvénytervezet „túlságosan innovatív a mi társadalmunk számára.”
Ördögi kör
Mialatt a szervezetek egy helyben topognak, más, megoldandó problémák is vannak. Liudvikas szerint a közérdekről szóló törvénytervezet jelenleg „nem teljes”. Először is a törvénytervezet alapja bizonytalan, mivel nem ad semmi definíciót a „közérdekről”. Azután kérdéses az eljárás, ugyanis lehetséges az egész bírósági fellebbezés semmisnek nyilvánítása abban az esetekben, ha a bíró úgy ítéli meg, a közérdek érve, amire a panaszos hivatkozik, nem alkalmazható. A bírói megítélés szuverén és semmiféle előzetesen meghatározott kritériumon nem alapul.
Mi ösztönözné az állampolgárt eljárás indítására, ha minden pillanatban ott a kockázat, hogy megszüntetik? Önkorlátozás, legitimitáshiány: a litvánok nem igazán szoktak hozzá, hogy követeljék a jogaikat a kommunista elnyomás hosszú évei után, így szemmel láthatóan nem tűnnek késznek a saját jogaik ismételt birtokba vételére.
Fordítás: Pálfi Rita
Kép: Jordan Van der Ven
Megjelent: 2007. 10. 31.
Link: http://www.cafebabel.com/en/article.asp?T=T&Id=12726
Copyright © 2007 Babel International All Rights Reserved