Izland nemet mondott az EU-nak: a halászat és a függetlenség győzött

A döntés komoly visszaesés Brüsszel számára, miközben az izlandi kormány azt ígéri: az ország továbbra is szoros kapcsolatot ápol majd az EU-val. A kampányban a halászati vizek feletti ellenőrzés, a megélhetési költségek, a gazdaság és az ország biztonsága is fontos szerepet kapott.

A mintegy 400 ezer lakosú észak-atlanti országban több mint egy évtizede zajlik a vita az uniós csatlakozásról. Izland 2009-ben, a pénzügyi válság idején kérte felvételét az EU-ba, ám a tárgyalásokat 2013-ban egy euroszkeptikus kormány leállította. Most a középbal koalíció kezdeményezte volna a folyamat újraindítását, de a választók többsége ezt elutasította.

A referendum előtt még úgy tűnt, hogy szűk többség támogathatja a tárgyalások megkezdését, az utolsó hetek közvélemény-kutatásai azonban fordulatot jeleztek. A hat választási körzetből mindössze kettőben – Reykjavík központi részein – kerültek többségbe az igen szavazatok. A vidéki térségek és a főváros elővárosai egyértelműen a maradás mellett álltak.

A halászat volt a döntő kérdés

Az izlandi gazdaság egyik legfontosabb ágazata a halászat: közvetlenül és közvetve a GDP mintegy 15 százalékához járul hozzá, miközben az exportbevételek körülbelül 40 százaléka kapcsolódik hozzá. A „nem” kampány egyik legfontosabb érve ezért az volt, hogy az EU-tagsággal az ország elveszíthetné a saját halászati vizei feletti teljes ellenőrzést.

Az EU-ban a halászati kvóták meghatározásakor többek között a korábbi fogási adatok is számítanak. Izlandi tisztviselők szerint az ország jó eséllyel továbbra is ellenőrzése alatt tarthatná vizeit, hiszen más uniós tagállamok évtizedek óta nem halásznak ott. Az ellenzők azonban nem bíznak az ilyen garanciák tartósságában.

A kormány a csatlakozási tárgyalások mellett azzal érvelt, hogy az EU-tagság nagyobb védelmet nyújthatna az országnak a kereskedelmi háborúk és a sarkvidéki geopolitikai verseny idején. Izland NATO-tag, saját hadsereggel azonban nem rendelkezik. A biztonsági szempontokat az is felerősítette, hogy az Egyesült Államok NATO iránti elkötelezettségével kapcsolatban is felmerültek kérdések, miközben Donald Trump többször beszélt Grönland megszerzéséről.

A drága élet sem győzte meg az izlandiakat

A gazdaság szintén fontos téma volt. Izlandon jelenleg 8 százalékos a jegybanki alapkamat, miközben az Európai Központi Banké 2,25 százalék. A csatlakozás támogatói szerint az EU-tagság, valamint hosszabb távon az euró bevezetésének lehetősége enyhíthetné a gazdasági nyomást.

Az ellenzők szerint azonban Brüsszel nem oldaná meg az ország saját strukturális problémáit. Az izlandi kutatók szerint ráadásul a magas bérek sokak számára ellensúlyozzák a magas infláció és kamatok hatását, ezért a társadalom többsége nem érzett olyan gazdasági kényszert, amely az EU-tagság felé terelné.

Kristrún Frostadóttir miniszterelnök a referendum után kijelentette: a kormány számára fontos tanulság, hogy az izlandiak elégedettek az Európai Gazdasági Térségben elfoglalt helyükkel. Izland így továbbra is szoros gazdasági kapcsolatban marad az Európai Unióval, de a csatlakozási tárgyalások újraindítása lekerül a napirendről.

Brüsszelben csalódottan fogadták az eredményt. Egy uniós diplomata a Reutersnek úgy fogalmazott, hogy a referendum „egyértelmű visszaesés” az EU számára. Az izlandi döntés ugyanis nemcsak az ország csatlakozási terveit vetette vissza, hanem azoknak is csalódást okozott Brüsszelben, akik abban bíztak, hogy egy izlandi igen mérsékelheti az EU bővítésével szembeni euroszkepticizmust.