Az AfD a náci múlt átértelmezésével készülhet hatalomra Kelet-Németországban

A szélsőjobboldali párt programjában „bűntudatkomplexusnak” nevezi a német emlékezetkultúrát. A kijelentés különösen megosztó egy olyan országban, ahol a náci bűnökkel való szembenézés évtizedek óta a nemzeti identitás egyik erkölcsi alapjának számít.

„A második világháborúnak már semmi köze hozzánk”

A Szász-Anhaltban található Querfurtban egy AfD-rendezvényen a 70 éves Gerd egy kis, megviselt német zászlót erősített a motoros mobilitási eszköze fogantyújára. A férfi szerint a történelmet nem lehet „eltörölni”, de úgy véli, „a második világháborúnak már semmi köze hozzánk”. Fontosnak tartja, hogy Németország a jövőbe tekintsen, miközben a náci korszak előtti múltját is hangsúlyozza – azt az időszakot, amikor a német nyelvű területeket a „költők és gondolkodók” hazájaként tartották számon.

Az AfD éppen ezen változtatna, ha kormányra kerülne Szász-Anhaltban. A párt tervei között szerepel a történelemoktatás átalakítása, a német zászló minden tanítási napon történő felvonása az állami iskolákban, valamint a német katonák háborús emlékműveinek fokozottabb megőrzése.

Az AfD-vel a többi párt nem hajlandó koalícióra lépni. A pártot több német tartományban – köztük Szász-Anhaltban 2023 óta – szélsőjobboldali, illetve szélsőségesként tartják számon. A belföldi elhárítás megállapításai szerint a tartományi szervezet antidemokratikus, céljait pedig „rasszista ideológia” hatja át. Az AfD ezeket a minősítéseket általában politikailag motivált lejáratásnak tekinti. Most azonban arra készül, hogy akár parlamenti többséget is szerezzen. Ez a német politikában rendkívüli fordulat lenne.

„Több Bismarck, kevesebb Hitler”

Ha az AfD valóban kormányt alakíthatna, olyan területek felett szerezne ellenőrzést, mint az oktatás, a kultúra és a rendőrség. A párt történelemoktatási elképzeléseinek kidolgozója, Hans-Thomas Tillschneider szerint természetesen továbbra is tanítanák a nemzetiszocializmus történetét, „csak valamivel kevésbé”. Egy korábbi ARD-műsorban ezt így foglalta össze: „Több Bismarck, kevesebb Hitler.” A célzás Otto von Bismarckra vonatkozik, aki az 1871-es német egység megteremtésének kulcsfigurája volt.

Az AfD vezető politikusait korábban többször bírálták amiatt, hogy szerintük relativizálják a német történelem legsötétebb korszakát. Kritikusai szerint ez részben a párt radikálisabb szavazóinak megszólítását szolgálja.

2018-ban Alexander Gauland, az AfD egykori társelnöke egy „madárürülékfolthoz” hasonlította a náci korszakot. Egy évvel korábban Björn Höcke, a párt türingiai vezetője a berlini holokauszt-emlékművet „a szégyen emlékművének” nevezte.

Az AfD első tartományi miniszterelnökére készül

Szász-Anhaltban a párt történelmi áttörésre készül. Ha sikerülne megszereznie a többséget, Ulrich Siegmund lehetne az AfD első tartományi miniszterelnöke. A 35 éves politikus a párt „hazafias” programját azzal védte, hogy szerinte teljesen természetes, ha valaki büszke a saját országára.

„Ezt akarjuk visszahozni” – mondta. Szerinte Németországnak sok száz évre visszanyúló, sokszínű történelme van, amelyet teljes egészében, „a magasságokkal és a mélységekkel együtt”, de büszkeséggel és pozitív szemlélettel kellene tanítani.

Siegmund korábban légfrissítőket értékesített, mára azonban az AfD egyik legismertebb kampányarca lett. Energikus stílusa és tudatos közösségimédia-használata komoly népszerűséget hozott neki.

Querfurtban a választók órákon keresztül álltak sorban, hogy közös fényképet készíthessenek vele vagy kezet foghassanak vele. Siegmund közben vidáman dedikálta a Der Spiegel címlapját, amely Németország „legveszélyesebb emberének” nevezte.

Találkozó egy remigrációs aktivistával

Az AfD következetesen visszautasítja a szélsőségességére vonatkozó vádakat, valamint a nemzetiszocializmussal való összehasonlításokat.

2024-ben ismét felerősödtek a párt betiltására vonatkozó követelések, miután kiderült, hogy vezető politikusai – köztük Siegmund – részt vettek egy olyan potsdami találkozón, amelyen jelen volt Martin Sellner osztrák szélsőjobboldali aktivista is.

Sellnernek neonáci múltja van, amelyet később fiatalkori tévedésként jellemzett. Azóta elsősorban a „remigráció” fogalmának egyik ismert szószólója. A kifejezés jelentése nem teljesen egyértelmű, de széles körben tömeges deportálással, illetve a bevándorló hátterű emberek kényszerített távozásával kapcsolják össze.

Az AfD szerint saját „remigrációs” politikája jogszerű lenne, és például a bűnelkövetők, valamint az országban illegálisan tartózkodók kitoloncolására összpontosítana. Amikor a BBC arról kérdezte Siegmundot, hogy tartja-e még a kapcsolatot Sellnerrel, azt mondta, hogy a 2023-as potsdami találkozó óta nem találkozott vele.

Mi számít „németellenes” művészetnek?

Az AfD kulturális tervei még ennél is érzékenyebb területet érintenek. A párt megvonná az állami támogatást az általa „németellenesnek” minősített művészettől. Kritikusai szerint ez veszélyes történelmi párhuzamokat idéz fel.

A náci rezsim ugyanis szigorú ellenőrzése alatt tartotta a német kulturális élet valamennyi területét. 1937-ben például megrendezte az úgynevezett „Elfajzott művészet” kiállítását, amelyen a rendszer által elfogadhatatlannak tartott műveket állították ki és bélyegezték meg.

„Hogyan mondhatja valaki, hogy valami nem elég német? És ez egyáltalán mit jelent?” – kérdezi Frank Martin Widmaier, az eislebeni helyi színház igazgatója. Mint Németország színházainak többsége, az intézmény jelentős mértékben állami támogatásból működik. Widmaier szerint az AfD elképzelései egyszerre homályosak és fenyegetők.

„Ez a náci propagandával való játék” – mondja. Szerinte már önmagában az intézmények és az emberek megfenyegetése is veszélyes.

Az AfD ezzel szemben azt állítja: a művészi szabadságot a törvény védi, az adófizetők pénzét azonban elsősorban olyan művészet támogatására kellene fordítani, amely hozzájárul a német identitás kialakításához. Mindezt a párt egy szélesebb „hazafias fordulat” részeként mutatja be, amely szerinte helyreállíthatná Németország önbizalmát.

Régi vita, új lendület

Az a gondolat, hogy a német Erinnerungskultur, vagyis az emlékezetkultúra identitásválságot és káros bűntudatot hozott létre, nem új keletű. Az AfD növekvő népszerűsége azonban új életet lehel a vitába. A párt nemcsak Szász-Anhaltban vezet a felmérések szerint, hanem országos szinten is az első helyen áll – igaz, ott jóval kisebb előnnyel.

Widmaier elutasítja azt az értelmezést, amely szerint a náci múlttal való szembenézés bűntudatkomplexust jelentene. „Nem kell bűnösnek érezned magad” – mondja, különösen a második világháború után született generációk esetében. De szerinte a múlttal akkor is foglalkozni kell, hogy soha többé ne történhessen meg ugyanez.

„Ez a német DNS része.”

A szeptember 6-i szász-anhalti választás ezért több szempontból is fordulópont lehet. Ha az AfD valóban kormányt tudna alakítani, az lenne a háború utáni Németország történetének első olyan esete, amikor egy szélsőjobboldali párt jelentős kormányzati hatalomhoz jutna.

A választás egyben az AfD „hazafias fordulatának” első komoly gyakorlati tesztje is lehet. A párt támogatói szerint ez az ország önbizalmának visszaszerzéséről és a teljes német történelem bemutatásáról szól. Kritikusai szerint viszont a program a történelmi revizionizmus veszélyes formáját rejti.