Európa már fizeti a klímaváltozás számláját: nincs olyan gazdasági ágazat, amely megúszná

Az idei nyár egyre inkább annak a forgatókönyvnek az előzetese, milyen lehet Európa gazdasága egy tartósan melegebb éghajlaton. A kérdés már nem az, hogy okoz-e gazdasági károkat a klímaváltozás, hanem az, hogy mekkora lesz a számla – és ki fizeti ki.

Nem egyetlen problémáról van szó

Európa több térségét egyszerre sújtja szélsőséges hőség, aszály, alacsony folyóvízszint és erdőtűz. A hatások pedig nem külön-külön jelentkeznek. A kevés csapadék miatt apadnak a folyók, ami megnehezíti a hajózást és az energiatermelést. A forróság közben növeli az áramfogyasztást, hiszen egyre több légkondicionáló működik.

A rosszabb mezőgazdasági termés felhajtja az élelmiszerárakat, a folyami szállítás kiesése pedig drágább közúti és vasúti fuvarozást tesz szükségessé. Vagyis ugyanaz a szélsőséges időjárási helyzet egyszerre több ponton is terheli a gazdaságot. A Reuters augusztusi összesítése szerint egyes európai térségekben már júliusban 6–7 százalékos termésveszteséggel számoltak a kukorica és a napraforgó esetében.

A Rajna apadása egész iparágakat hoz nehéz helyzetbe

A Rajna nem egyszerűen egy folyó: Európa egyik legfontosabb ipari szállítási útvonala. Németország, Svájc, Franciaország és a Benelux államok gazdaságának jelentős része támaszkodik rá. A folyón szenet, vegyipari alapanyagokat, kőolajtermékeket, gabonát és más ömlesztett árukat szállítanak. Ha azonban alacsony a vízállás, a hajók nem rakhatók meg teljesen, mert túl mélyre merülnének.

Ennek egyszerű, de drága következménye van: ugyanannyi áru elszállításához több hajóra van szükség, vagy a rakományt vasútra és közútra kell átterelni. 2026 augusztusának közepére a Rajna vízszintje újabb rekordmélységbe süllyedt, ezért a szállítás jelentős része már teherautókra és vasútra került át. Csakhogy ezeknek a rendszereknek a kapacitása sem végtelen. A folyami hajózás kiesését tehát nem lehet egyszerűen néhány ezer plusz kamionnal pótolni. Ha tartósan gyakoribbá válnak az alacsony vízállású időszakok, az a vállalatok számára már nem egyszerűen átmeneti logisztikai zavar, hanem tervezési és költségkérdés lesz.

Az erőműveknek is víz kell

A hőség és az energiatermelés kapcsolata kevésbé látványos, de legalább ilyen fontos. A vízerőműveknél egyértelmű a helyzet: kevesebb víz kevesebb termelhető energiát jelent. A probléma azonban az atomerőműveket és számos hagyományos hőerőművet is érinti, amelyek nagy mennyiségű vizet használnak hűtésre.Ha egy folyó vízszintje túlságosan lecsökken, vagy a víz hőmérséklete túl magasra emelkedik, az erőműveknek vissza kell fogniuk teljesítményüket. A túl meleg hűtővizet ugyanis nem lehet korlátlanul visszaengedni a folyóba, mert az a folyó élővilágát is károsíthatná.

Franciaországban idén nyáron több reaktor teljesítményét kellett csökkenteni, illetve egyes egységeket ideiglenesen leállítani. Hasonló problémák jelentkeztek Romániában, Szlovéniában és Magyarországon is. A Duna alacsony vízállása a paksi atomerőmű működését is érintette, és drasztikus termeléscsökkentést kényszerített ki. Ebben van az egész helyzet egyik legnagyobb paradoxona: éppen akkor csökkenhet az áramtermelés, amikor a hőség miatt nő az áram iránti kereslet.

A 40 fokos hőség a munkaerőt sem kíméli

A klímaváltozás gazdasági ára nem merül ki az infrastruktúrában és a termelésben. A dolgozók teljesítménye is visszaesik. Körülbelül 40 Celsius-fokos hőmérsékleten bizonyos munkákat már egészségügyi okokból sem lehet ugyanazzal az intenzitással és időtartamban végezni. Különösen sérülékeny az építőipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a raktározás, illetve minden olyan munka, amelyet szabadban vagy nem klimatizált helyiségekben végeznek.

A munkaidőt át kell szervezni, hosszabb pihenőkre van szükség, és a munkabalesetek kockázata is nőhet. Az Európai Központi Bank vállalati adatokon alapuló kutatása szerint a rendkívüli hőség körülbelül 0,8 százalékkal csökkentheti a vállalatok értékesítését. Minden további, 40 Celsius-fok feletti nap pedig csaknem két elveszített értékesítési nap hatásának felelhet meg. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának számításai szerint 2050 körül a hőstressz a legsúlyosabban érintett európai régiókban mintegy 0,9 százalékkal csökkentheti a munka termelékenységét, a GDP pedig 0,7 százalékkal lehet alacsonyabb ahhoz képest, mintha nem jelentkezne ilyen hőhatás. A legsérülékenyebb térségek Dél- és Délkelet-Európában találhatók.

A klímaváltozás az inflációt is feljebb tolhatja

A gazdasági hatások egy része végül a fogyasztóknál jelenik meg. A gyengébb termés megdrágíthatja az élelmiszereket, miközben az öntözéshez több vízre és energiára lehet szükség. Ha drágul a takarmány, annak később a hús- és tejárakban is lehet következménye. A folyami szállítás nehézségei pedig az ipari termékek, az alapanyagok és akár az üzemanyagok költségeit is növelhetik.

Az Európai Központi Bank számításai szerint a 2022-es európai nyári hőhullám mintegy 0,7 százalékponttal növelte az élelmiszer-inflációt a következő egy évben. A 2025-ös hőségre vonatkozó ECB-becslés szerint egyetlen rendkívül meleg nyár 0,4–0,7 százalékponttal is megemelheti az euróövezet feldolgozatlan élelmiszereinek árát egyéves időtávon. Az újabb európai hőhullámok így nemcsak a háztartások komfortérzetét rontják, hanem az inflációs folyamatokat is kiszámíthatatlanabbá tehetik. Ez a jegybankok számára komoly probléma.

Ha a szélsőséges időjárás egyre gyakrabban okoz élelmiszer- vagy energiaár-sokkot, nehezebb előre jelezni az inflációt, ami a kamatpolitikai döntéseket is megnehezíti. Ennek pedig végső soron a vállalati beruházások és a lakossági hitelek is megihatják a levét.

Már most több százmilliárd euró a veszteség

A klímaváltozás gazdasági költsége nem valamilyen távoli jövő problémája. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint 1980 és 2024 között mintegy 822 milliárd eurónyi gazdasági veszteséget okoztak az Európai Unióban az időjárási és éghajlati szélsőségek.

A károk 47 százalékáért árvizek, mintegy 27 százalékáért viharok és más meteorológiai események feleltek, csaknem 18 százalékuk pedig közvetlenül hőhullámokhoz kapcsolódott. Még beszédesebb a tendencia. Az EEA szerint 2021 és 2024 között mind a négy év bekerült az 1980 óta feljegyzett öt legköltségesebb év közé. Ha az idei nyár folytatja ezt a trendet, a 2026-os év újabb rekordot dönthet – ennek végleges megítéléséhez azonban az éves károk összesítése szükséges.

A hő okozta károkat sokszor még biztosítani sem lehet

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik kevésbé látványos, de egyre fontosabb problémája a biztosítás. Egy árvíznél viszonylag könnyű megállapítani, melyik épület vagy gép sérült meg. A hőség okozta gazdasági veszteségek jelentős része azonban ennél sokkal nehezebben mérhető. Egy étterem forgalma visszaeshet, mert délután senki nem akar a teraszon ülni. Egy építkezés lelassulhat, mert a munkások nem dolgozhatnak egész nap teljes intenzitással. Egy gyárban rövidíteni kell a műszakokat, egy mezőgazdasági vállalkozás pedig egyszerűen kevesebbet tud betakarítani. A veszteség ettől még valós, csak éppen nincs feltétlenül olyan fizikai káresemény, amelyre a hagyományos biztosítási konstrukciók épülnek. A Reuters szerint a Moody’s a 2025-ös európai hőhullámokhoz kapcsolódó gazdasági veszteséget mintegy 43 milliárd euróra becsülte. Ebből mindössze nagyjából 500 millió euró volt biztosítva. Ez azt jelenti, hogy a klímaváltozásból származó gazdasági kockázatok jelentős része végül a vállalkozásokra, a háztartásokra vagy az államra hárul.

Európa versenyhátránya tovább nőhet

A probléma Európa számára azért különösen kellemetlen, mert a kontinens gazdasága már most is komoly versenyképességi nyomás alatt áll. Az energia sok esetben drágább, mint az Egyesült Államokban vagy más nagy ipari régiókban, az európai vállalatoknak egyre erősebb kínai versennyel kell szembenézniük, az amerikai kereskedelempolitika pedig további bizonytalanságot jelent. Ehhez társul egy új költségtényező: mennyire tud működni egy gazdaság 40 fokos hőségben? Van-e elegendő víz az ipar számára? Hajózható maradnak-e a nagy folyók? Elég stabil lesz-e az elektromosenergia-ellátás? Lehet-e egész nap dolgozni egy építkezésen? Mennyibe kerül egy üzem klimatizálása? És lesz-e biztosítás a hőhullám okozta veszteségekre? Ezek a kérdések egyre inkább ugyanúgy befolyásolhatják egy vállalat telephelyválasztását, mint az adók, a bérek, az energiaárak vagy az infrastruktúra minősége.

A zöldpolitikai kérdésből gazdaságpolitikai kérdés lett

Európának ezért nem pusztán a kibocsátásokat kell csökkentenie, hanem ahhoz is alkalmazkodnia kell, hogy a kontinens éghajlata megváltozik. A következő évtizedekben jelentős beruházásokra lehet szükség a vízgazdálkodásban, a folyami infrastruktúrában, az elektromos hálózatokban, a városok hűtésében, az öntözésben, az árvízvédelemben és az ipari alkalmazkodásban. Ezek a beruházások drágák lesznek. De a kérdés egyre kevésbé az, hogy megéri-e elkölteni rájuk a pénzt. Hanem az, hogy megengedheti-e magának Európa, hogy ne költse el. A legfontosabb változás ugyanis az lehet, hogy a szélsőséges nyár lassan elveszíti rendkívüli jellegét. Nem olyan esemény lesz, amely után a gazdaság néhány hét alatt visszatér a megszokott működéshez, hanem egyre inkább olyan körülmény, amelyhez eleve hozzá kell tervezni az európai gazdaság működését.

Egy melegebb kontinensen ugyanis nemcsak a hőmérséklet változik meg. A gazdaság szabályai is.