A vádlottakat emberkereskedelem bűntettében mondta ki bűnösnek a táblabíróság.
A jogerős ítélet szerint a 26 éves férfi szálláslehetőséget biztosított a nevelőszüleitől elszökött, pénzzel és lakhatási lehetőséggel nem rendelkező 16 éves sértettnek, majd az odaköltözését követő néhány napon belül megpróbálta őt rávenni arra, hogy a szolnoki lakásban prostitúciós tevékenységet végezzen, amit a kiskorú lány visszautasított. Erre a férfi megrángatta, két órára bezárta a sértettet a lakás egyik szobájába, és bántalmazással fenyegette meg azért, hogy rávegye a prostitúcióra, amelybe a sértett végül beleegyezett.
Miután a férfi élettársa visszaköltözött a lakásba, közösen felügyelték és irányították a kiskorú sértett prostitúciós tevékenységét, melyre akarata ellenére, bántalmazással és fenyegetéssel vették rá egy hónapon keresztül. A vádlottak elvették a sértett bevételét.
A táblabíróság döntésével - a főügyészség indítványával egyezően - a kerítés, illetve gyermekprostitúció kihasználásának bűntette helyett emberkereskedelemnek minősítette a vádlottak bűncselekményét, és súlyosította az első fokon eljáró Szolnoki Törvényszék által rájuk kiszabott öt-, illetve kétéves szabadságvesztést.