Amit nem lehetne megtenni a három év alatti gyerekekkel

Az országban mégis négyszáz, három év alatti gyerek él gyermekotthonban.

Az ombudsman a családpótló ellátások helyzetét vizsgálta. Megállapította, hogy a gyermekintézményekben problémák sokasága tapasztalható, de az is igaz, hogy mára már magasabbak az elvárások. Magyarország a posztkommunista országok közül az egyetlen olyan ország, ahol csökkent a rendszerváltás előtti időkhöz képest az intézetben nevelkedők száma.

Szabó Máté szerint három év alatti gyerekeket nem lenne szabad intézményben elhelyezni, ugyanis ez hosszabb távon visszaveti a gyerekeket, továbbá az intézetekben az egészségesek gyakran együtt vannak a súlyosan fogyatékos, beteg gyerekekkel.

Sokszor ugyancsak elhanyagolt szempont a családba való visszatérés segítése vagy a szülőkkel való kapcsolattartás biztosítása. Emellett a tárgyi, személyi feltételek is eltérőek.

A családban nevelkedő gyerekek esetében is sok hiányosságot tapasztaltak. Az ombudsman a napközi ellátás problémáját emelte ki. Mint mondta, az önkormányzat sokszor nem tesz eleget kötelezettségeinek, általában ez is a költségvetési források szűkösségére vezethető vissza.

Az ombudsman egy olyan új megközelítés érvényesülését reméli, amely a nemzetközi, európai elvárásokat egészen a falusi, kisvárosi intézményekig képes közvetíteni. Megjegyezte: egy jogszabály vagy egy politikai deklaráció önmagában nem tudja ezt a kérdést megoldani.

Lantai Csilla, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium osztályvezetője azt mondta: a gyermekvédelmi rendszer fejlesztésében az ombudsman aktív szerepvállalása igen jó hatásfokkal jelentkezik, sokszor olyan jogszabály-módosításokat eredményez a tevékenysége, amelyek a gyermekjogok érvényesülése szempontjából alapvetők. Mint mondta, a jövő év elejétől olyan jogszabály-módosítások lépnek hatályba, amelyek kedvező elmozdulást jelentenek majd a gyermekvédelemben. Példaként említette az örökbefogadói gyes bevezetését, a családi napközik további fejlesztését és a kapcsolattartás szabályozását.

Lantai Csilla szólt arról is, hogy 17 ezer gyerek él Magyarországon gyermekvédelmi szakellátásban, nevelőszülőknél és gyermekotthonban; a kilenc év alatti korosztályból több mint hetven százalék nevelőszülőnél, a többiek pedig gyermekotthonban.

A területi megoszlás nem egyenletes, a jobb anyagi helyzetű megyékben gyakoribb az intézményes elhelyezési forma.

Herczog Mária, az ENSZ gyermekjogi bizottságának tagja ezt azzal magyarázta, hogy azokban a megyékben könnyebb nevelőszülőt találni, ahol magasabb a munkanélküliség, mert ez mint foglalkozási forma vonzó. Azokon a településeken, ahol magas a nevelőszülői ellátás aránya, többnyire nincs pszichológus, logopédus, gyógytornász.

Szerinte azt is látni kell, hogy innen alacsony iskolai végzettségű gyerekek kerülnek ki, nagy azoknak a száma, akik később hajléktalanná válnak. "Ha nem fektetünk elég pénzt, szakértelmet, gondosságot, szeretetet ezeknek a gyerekeknek a gondozásába, akkor nem várhatjuk, hogy az ellátórendszerből kilépve be tudjanak illeszkedni" - mondta.

Utalt rá, hogy Magyarországon a szakellátásban eltöltött idő átlagosan öt és fél év, egy fejlettebb északi országban pedig mindössze egy-másfél. Herczog Mária szerint a szakellátás nagyon drága, ezért csak akkor szabadna egy gyereket intézményes ellátásba emelni, ha ott erős, koncentrált terápiás segítséget tudnak neki nyújtani, és utána visszakerül a saját családjába. Ezen változtatni kell, különben "sok pénzt nem jól költünk el" - jegyezte meg.

Herczog Mária emellett fontosnak tartja azt is, hogy a napközbeni ellátás magas színvonalú, rugalmas és mindenki számára hozzáférhető legyen.