Tizennyolc év után kivágatta az összes szőlőjét, mivel nem érte meg a vesződséget. Miért fáradt bele a munkába, a fagyok vagy inkább a piaci helyzet lehetetleníti el jobban a munkáját?

Körülbelül ezer oka vannak, hogy miért vágtam ki a szőlőket. Nyilvánvalóan a gazdasági körülmények közrejátszottak. 2002-ben és 2005-ben is voltak különböző méretű téli fagyok. Emlékszem, hogy 2003-ban nagyon sokat kopogtattam a segítségért. Sok kollégámnak, termelőnek újra a nulláról kellett kezdenie. Az utóbbi időben gyakorlatilag minden évben veszteséget termeltünk. Itt volt a vége!

Egyébként az, hogy nem lesz saját szőlőterületem, igazából a borászatot nem érinti, hiszen több mint tíz éve kialakult már egy olyan kapcsolatrendszer, ami biztosítja a szőlővásárlást. Ez nem csak idehaza, hanem a világon mindenütt így van. Azok a sztárborász kollégák, akik Magyarország különböző helyein borászkodnak, a saját szőlőtermelésükhöz ugyanúgy vásárolnak szőlőt, esetenként nem is keveset.

A magyar szőlősgazdák 1436 hektárnyi ültetvény kivágására kaptak engedélyt Brüsszeltől. Ez azt jelenti, hogy jövedelmezőbb borászként nem bort termelni?

A rendszerváltás után a magyar szőlő-és bortermelés óriási válságot élt meg. Nagyüzemi szőlőtermelésből kellett privatizálni és a privatizált birtokok többnyire nagyon kis birtokok lettek. Kevés olyan rentábilis méretű,már a globális világhoz is alkalmazkodó üzemet találunk az országban, ahol minden rendben van és bármely válságot képes túlélni. A nagyüzemek finanszírozása sok esetben nem is a szőlő- , borágazatból és az ehhez kapcsolódó tevékenységből adódik, hanem egészen máshonnan származó jövedelmekből.

Tokajhegyalján számtalan példa van arra, hogy a birtokok tulajdonosai mögött sok esetben bankárok, biztosító társaságok vannak és gyakorlatilag ezek finanszírozzák a termelést. Így aztán teljesen összehasonlíthatatlan a két dolog, mert az egyikük megpróbál a szőlő és borágazat nyereségéből élni, fennmaradni, és fejleszteni. Míg mondjuk egy kedvezőbb körülmények között elhatározás kérdése lenne, hogy a borász milyen fajtákat telepítsen és az a piacon hogyan jelenjen meg.

Brüsszeltől milyen pénzbeli támogatást remélhetnek a gazdák?

Összességében nem tudom, hogy mennyi támogatást kapnak a termelők Brüsszeltől. A támogatott kivágások száma önmagában nem nagy szám. Az EU-ban ,már évtizedek óta borfeleslegek halmozódtak fel, amik a piacon eladhatatlanok votak. Pontosan ezért a magyar borokra az EU-nak bitangul nem volt szüksége!

Az ültetvények kivágásának támogatását a politikai vagy a gazdasági indokok ösztönzik jobban?

Az EU közösségi országaiban, ahol szőlőtermelés és borászkodás folyik, törvények vonatkoznak minden termelőre. Nálunk teljesen aránytalan minden, ami abból is következik, hogy a franciák hallatlanul védik a szőlőterületeiket. Ők a legritkább esetben veszik igénybe ezt a támogatást. A franciák inkább azt tették, hogy az egyszerű szőlőfajtákból készített tömegborokat, amiket eladtak, később átoltották egy olyan fajtára, ami kevesebb mennyiségre ad megfelelő minőséget. Vagy a régi ültetvényeket kivágták és olyanokkal telepítették be, melyek nagyobb minőséget adnak kevesebb mennyiségért. Ez egy picit segíti azt, hogy az EU-ban ne jelenjen meg olyan nagy mennyiségű borfelesleg.

A magyar politika számlájára írható az, hogy mi nem tudjuk orvosolni a borfelesleget?

A magyar agráriumnak igazából nincs egy komoly, átgondolt elképzelése. Ez azért szomorú, mert Lengyelországban úgy tűnt-legalábbis a felszín azt mutatta- hogy ők jobban állnak, mint mi, pedig számos országnál jobbak az adottságaink.

Milyen következményekkel jár az, hogy az egri tőkéket és a történelmi borvidéken levő ültetvényeket kivágásával, nem tudunk minőségi borokat exportálni?

Húsz évvel ezelőtt nagyobb bormennyiséget állítottunk elő. Manapság a régi mennyiségnek a töredékét exportáljuk. Ugyanakkor az EU csatlakozás után behoztuk az olasz borokat, és az egyéb gyengébb minőségű italokat. A chilei, és dél-afrikai borokról már nem is beszélnék, hiszen ők ráadásul nem is EU-tagok. A borvásárlással a bor előállítási országát, az ottani termelőt finanszírozzuk. A fogyasztóknak meg kellene tanulniuk, hogy van magyar termék a piacon. Jobban kellett volna és kellene védeni a hazai agráriumot.

A magyar borok feltudják venni és egyáltalán felakarják-e venni a versenyt a chilei, dél-afrikai borokkal?

Ma már a magyar borok zömét a számunkra teljesen idegen vállalkozások értékesítik,nyilvánvalóan úgy, ahogy a kereskedelmi filozofiájukba belefér. Innentől kezdve az a kis vállalkozás elég merész, amely gyakorlatilag mer azzal foglalkozni, hogy ő palackozza a bort, ami a szakmai kultúra teteje. A magyar bor gyakorlatilag nem jut arra a piacra, ahol versenyezhetne a többi külföldi borral.

Önmagában nem lenne baj, hogy itt vannak a világ különféle országaiból importált borok, mert tényleg klassz megkóstolni azt, hogy egyes helyeken hogyan készítenek bort és az milyen ízű. Bár erre megint csak jó példa Franciaország, ahol a világ minden borából kaphatunk, mégis a francia az francia bort iszik, ez biztos.

Meg kellene erősödni a magyar szőlészetnek, borászatnak, hogy valódi versenytársai legyenek a külföldieknek.

Magunkon kellene segíteni. Arról nem is beszélve, hogy vidéken nagyon sok elhagyott, parlag terület van. Ez önmagában irritáló. A gazdasági körülmények olyanok, hogy számos kiváló területet parlagon hagyunk. A termelők nem lettek lusták, csak lassan elfogy az a társaság, akinek a szürkeállományában még ott van, hogyan kell termeszteni. Attól, hogy nem jövedelmező az ágazat, a fiatalok nem követnek bennünket. Talán az államnak nem kellene meghozni azt az irdatlan sok törvényt, amivel sok esetben korlátozzák a tevékenységünket.

A kormány hogyan segíthetne a magyar borászok helyzetén?

Úgy, hogy ha lenne egy olyan szándéka, ami a magyar mezőgazdaságot komolyan véve, egy terv mentén haladna valamilyen irányba. Nyilvánvalóan a jó irány az, hogy ne hárommillió sertés legyen ebben az országban, hanem tízmillió. Emellett nem külföldi tejet kellene innunk, hanem magyart. Ezek mindazért szomorúak, mert a termelők ezeket már előállították. A magyar termelőknek akkoriban volt jövedelme, ebből adóztak. Ha mindez most is így történne, akkor a magyar államháztartás sem így állna, mint most. Kétségtelen, hogy nem a magyar mezőgazdaság fizet a legtöbbet a büdzsébe. Most a teljesítőképességét tekintve sokkal alulmúlva teljesít.

A közvélemény azt hiszi, hogy a magyar szőlőtermelők egyszerűen úgy ellustultak, hogy arra számítanak, hogy az EU-ból kapott pénzből élnek meg ezután. Szó sincs róla! Még nem is voltunk az EU tagja, mikor már elkezdődött a magyar szőlőterületek fogyása.Húsz évvel ezelőtt százharminc hektárunk volt, míg most ötven-hatvan ezer. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor könnyen elképzelhető, hogy húsz év múlva semennyi hektár nem lesz. Látszik, hogy nem a termelőkkel van a probléma. Meg kellene teremteni a szőlőtermelőknek azt a lehetőséget, gazdasági körülményeket, hogy értelmesen, okosan és nyilvánvalóan jövedelmezően lehessen ezt az ágazatot vinni.

A jövőben is további szőlőtőkék kivágására számíthatunk vagy az EU-ban nagyobb igény lesz a minőségi borokra?

Először is nem kellene több szőlőtőkét kivágni, de ez csak akkor lehetséges, ha a körülmények olyanok, hogy eredményesen lehet a termelést folytatni. Beszélhetünk bármiről: jövőről és minden egyébről, hogy ha ugyanannyiba kerül nekem egy szőlő előállítása, mint amennyiért eltudom adni, akkor számomra még mindig semmi nyereségem nincsen. A gazdasági körülményeknek és a szabályzatnak kell változni, a piacra jutás felételeiben kellene segíteni, hogy a hazai termelő itthon eltudja adni a borát. A szaktárca ugyanannyira segíthetne, mint annak idején.

Látok perspektívát és hiszek abban: a magyar borászok arra a lehetőségre várnak, hogy megmutathassák, ők minden évben nagyon szép produktumokat hoznak létre , amire az egész ország büszke lehet, nem csak mi magunk.