Juhász Attila - Political Capital:

A kormány mostani törvényhozási dömpingje merőben szokatlan a magyar közjogban. Ön szerint mennyire helytállóak azok a felvetések, hogy a Fidesz intézkedései a legalitás határait súrolják?

Azzal lehet érvelni, hogy felrúgja a Fidesz a szokásjogokat, ám ettől függetlenül teljesen legális, amit tesz. Az már más kérdés, hogy mindez mennyire illendő, de ez a törvényesség értékéből nem vesz el semmit. Egyetlen probléma a nagy sietségből kifolyólag az lehet, hogy a kodifikációs folyamat során becsúszhatnak olyan hibák, ami miatt később az Alkotmánybíróság később megsemmisítheti az adott jogszabályt, vagy a köztársasági elnök visszaküldi a parlamentnek. De ezek az intézmények éppen azért vannak, hogy kiszűrjék ezeket a hibákat. Úgyhogy a legalitást nem lehet kétségbe vonni.

Mennyire van a Fidesznek felhatalmazása ahhoz, hogy hozzányúljon ilyen alapvető kérdésekhez, mint az AB, az ÁSZ, vagy a médiatörvény? Legitimek ezek az intézkedések?

Két részre lehet bontani ezt a kérdést. Egyfelől a Fidesznek megvan közjogi értelemben a felhatalmazása, mert a szabályokból következően a kétharmados többség birtokában bármihez hozzányúlhat – az intézmények vezetőitől kezdve az alkotmányos szabályok megváltoztatásáig.

Tartalmi értelemben – ahogy azt több alkotmányjogász is felvetette – vannak korlátok. Itt arra gondolhatunk, hogy egy alkotmányos rendszerben nem véletlenül alakították ki az intézmények azon rendszerét, mely ellensúlyozza a kormányt. Ha minden ilyen intézménybe fideszes pártpolitikust – hiszen nem is arról van szó, hogy Fideszhez közel álló, hanem kimondott pártpolitikust – neveznek ki, az tartalmi értelemben megkérdőjelezhető. Mindennek persze formálisan nincs akadálya, így ellene tenni nem igazán tud senki.

Itt azért kérdéseket vet fel, hogy mennyire felel meg ez az eljárás a jogállamiságnak és mennyire sérti ennek alapelveit.

A Fidesz általában erre úgy szokott érvelni, hogy részükről az intézmények működési deficitjeit kívánják orvosolni és a hatékonyságot növelni. Mennyire helytálló ez az érv, úgy hogy közben nyilvánvalóan a saját politikai érdekeiket is érvényesítik?

Amikor azt mondja a Fidesz, hogy az ÁSZ évek óta alelnökök nélkül, az utóbbi hónapokban pedig elnök nélkül működött, akkor igaza van. Csakhogy ebből még nem következik az, hogy egy pártpolitikus vezetésével működik majd hatékonyan az a testület, amely egyebek mellett éppen a pártokat ellenőrzi. Korábban azért sérült a jogbiztonság, mert a parlamenti pártok képtelenek voltak megegyezni, így vezető nélkül maradt az intézmény, most pedig azért sérül, mert a kormánypártnak senkivel sem kell egyeztetni, így kinevezhetnek az ÁSZ élére egy pártpolitikust.

A demokratikus intézményrendszer hatékonysága alatt azt értjük, hogy a kormánnyal szemben működnek a fékek és ellensúlyok, ebből a szempontból aligha szerencsés, ha egy egyedül kétharmaddal rendelkező erő más véleményeket figyelmen kívül hagyva a maga rövidtávú érdekeinek megfelelően rendez mindent. Erre pedig nem érv, hogy működőképessé tesznek egy intézményt, mivel nem mindegy, hogyan fog az működni.

Hosszú távon milyen veszélyeket rejt magában – akár önmagára nézve - a Fidesz intézkedési csomagja?

Vannak olyan komoly beavatkozások, melyek hosszú távú hatásait nem igazán lehet látni. Erre példa lehet a választási rendszer átalakítása, melyről egy párt gondolhatja, hogy pillanatnyilag jó neki, de hosszútávon nem biztos, hogy ezzel jól jár. Volt már rá példa az elmúlt húsz évben, például mikor az MDF és az SZDSZ felelmelte a parlamenti bejutási küszöböt négyről öt százalékra, ami később leginkább nekik okozott gondot.

Milyen a Fidesz intézkedési dömpingjének társadalmi legitimációja?

A magyar választók többsége nem igazán aggódik a parlamentáris demokrácia intézményeiért. Sőt Magyarországon igen erős a rendszerellenesség. Ezért a Fidesz politikai rendszert érintő terveit és lépéseit aligha tudja hatásosan bírálni a jelenlegi ellenzék. Amíg a kormány a választók gazdasági és életszínvonalra vonatkozó elvárásainak meg tud felelni, addig az iránta táplált bizalom erős maradhat. A választóknak jelenleg csak egy szűk rétege érzékeny arra, hogy az demokratikus normák hogyan érvényesülnek, illetve a kormánytól független intézményrendszer függetlensége biztosított-e.

Hallani olyan hangokat, hogy a Fidesz addig siet meghozni ezeket az intézkedéseket, amíg ilyen magas a társadalmi támogatottsága, ebben a politikai környezetben ugyanis hiába próbálkoznak az ellenzéki pártok és a civil szervezetek. Pusztán hatalomtechnikai szempontból hatékony is a Fidesz, hiszen nem látni a társadalom részéről jelentős felzúdulást a Fidesz közjogi intézkedési dömpingjével szemben.

Kellene, hogy legyen ilyen felzúdulás? A nyugati jól bejáratott jogállamok társadalmai, hogyan reagálnak egy ilyen jellegű intézkedési hullámra?

A jól bejáratott jogállamok választói általában érzékenyebbek arra, hogy mi történik a független intézményekkel, de ennél fontosabb különbség az, hogy a politikusaik általában igyekeznek megfelelni a normáknak, a nyilvánosság és civil társadalom pedig keményen számon is kéri ezt rajtuk. Persze nálunk is lehet esetleg ellenállás például a médiatörvény egyes passzusaival szemben. Ám általánosságban azt lehet mondani – mivel a miénk egy mindössze húsz éve működő demokratikus rendszer – hogy itt még annyira nincs benne az emberek fejében, hogy fontosnak tartsák ezeket a normákat, a média függetlensége és a civil társadalom pedig gyenge.

Emellett az is fontos, hogy az alkotmányos rendszer megváltoztatása más országban ritkán működik így, mint nálunk. Gyakran népszavazáshoz van kötve, illetve az alkotmányozást is egy testület végzi, melynek ehhez van kötve a mandátuma. Hollandiában, ha megváltoztatják az alkotmányt, akkor az alkotmányozó parlament feloszlatja saját magát és a következő parlamentnek is meg kell erősíteni az alkotmánymódosítást. Nyugaton az alkotmányozás több feltételhez van kötve, ezzel szemben nálunk, akinek kétharmados többsége van, az gyakorlatilag mindent megtehet.