KÜLFÖLDI POLITIKUSOK

Winston Churchill

Ismeretes, hogy a brit politikus igen közeli kapcsolatot ápolt az alkohollal, különösen a vörös címkés Johnny Walkert szerette kortyolgatni, de nem vetette meg a pezsgőt, a konyakot és a jó borokat sem. Indiai és Dél-afrikai szolgálata idején vált szokásává, hogy a különböző fertőző betegségek megelőzésére ivóvizéhez egy kis whiskyt kevert. „Kitartó szorgalommal megtanultam szeretni” – vallott erről az időszakról később. Élete nagy részében napi rendszerességgel hódolt az ivás szokásának, rendszerint étkezés előtt, alatt és után. A különböző földi hívságok doyenje mindazonáltal egybehangzó vélemények szerint nem volt alkoholista, bár ha épp részeg volt, arról általában egy-egy csattanós anekdota állít emléket.

Egy alkalommal Churchill részegen tartott beszédet a parlamentben, és mikor egy ellenzéki képviselőnő felháborodottan hangot adott ellenérzéseinek, ez a párbeszéd játszódott le közöttük:
– Uram, ön részeg!
– Asszonyom, ön ronda. De ami engem illet, az reggelre elmúlik.

Nicolas Sarkozy

A 2007-es G8-as csúcstalálkozó kétségtelenül legemlékezetesebb pillanata következik. Nicolas Sarkozy félórás késéssel érkezett, és miközben nevetését próbálta palástolni, elnézést kért, amiért ilyen „hosszúra nyúlt a találkozó Putyin úrral”. Nos, a kedélyes francia elnököt elnézve lehet, hogy nem csak buborékos ásványvizet ittak azon a találkozón.


Íme ilyen, amikor a nacionalista politikusban a vérgőzösség egyszer csak borgőzösséggé szublimálódik. A nagyivó hírében álló szlovák politikus egyébként ez év májusában is botrányt okozott részegségével: egy rendőrnőt illetett minősíthetetlen szavakkal, amiért az – a szabályoknak egyébként teljesen megfelelően – nem engedte be a parlamentbe a politikus sofőrjét.