Az alkoholt évezredek óta használja az emberiség, szerves részét képezi ünnepi mulatozásoknak, vigalmaknak és egyéb társasági eseményeknek. Egyértelmű elsőséget élvez a legnépszerűbb legális nyugati narkotikumok körében. Kis mértékben feszültséget old, ellazít és kellemes, kedélyes közérzetet biztosít a használónak. Nagyobb dózisban azonban megjelenhetnek a látható fizikai tünetek is – kezdetben kisebb mozgáskoordinációs zavarok, el-elakadó beszéd, majd a környezet és a következmények teljes figyelmen kívül hagyása.

Noha derék államférfiúink is tisztában vannak ezekkel a – számukra különösen veszélyes – következményekkel, ha egyszer már kellő mennyiségű itóka gurult le a torkon, ők is csak úgy viselkednek, mint a hétköznapi emberek – berúgnak, úgy igazán istenesen.

Óvatlanság? Felelőtlenség? Vagy tudatos népnevelő-politika az agyafúrt honatyák részéről, akik vállalva a közvélemény megvetését ily módon akarják cselesen az alkohol irányába terelni az állampolgárok figyelmét a többi narkotikummal szemben? Netán az emberek szimpátiáját megcélzó marketingfogás? Olyan politikusok eseteiből mazsolázunk, akik rendesen felöntöttek a garatra. Szánalmasak, viccesek, netán felháborítóak? Bármelyik is, egy elvitathatatlan – kivételesen igazán emberiek.


MAGYAR POLITIKUSOK

Első ivócimboránk Horn Gyula, aki kapásból két videóval is megörvendeztet minket. A hetvenhét éves, súlyos betegségben szenvedő politikus a 2006-os országgyűlési választások előtt három nappal minden bizonnyal nehezen viselte el a nagy nyomást, és az angyalföldi lakossági sajtótájékoztató előtt a biztonság kedvéért legurított egy kis kurázsit. Bár talán nem is kicsit, de a végeredmény szempontjából ez mindegy is. Epikus, kihagyhatatlan, korszakos – csak ezekkel a szavakkal tudom leírni az aranyköpésekben bővelkedő videót. Gyulám, nem vagytok egyedül!