Gondolatok a könyvtárban

Ha a nyájas olvasó még mindig ezt olvassa, azt hiszem, nyugodtan letépheti magáról a szemérmesség szorító gúnyáját. Valami egészen beteges különleges következik. Bár nem ritkán kifejezetten megalázó szituációkba kerülnek a játékosok, rögtön utána oly gyermeki derűvel képesek mulatni társuk szívatásán, hogy nincs az a komor lélek, ami ne bontana virágot láttukon! Én legalábbis rendkívül jót derültem a videón.
Ebben a show-ban hat szimpatikus játékossal ismerkedhetünk meg, akik a könyvtár oltalmazó rejtekében sorshúzásos módszerrel döntik el, hogy hatójuk közül kinek kell kiállnia valamilyen mókás próbatételt. A vetélkedő különös báját egyrészt a kiállandó feladatok bizarr jellege adja, másrészt az, hogy a pajkos résztvevők – a hely jellegéből fakadóan – nem hangoskodhatnak, így csupán halk, ám intenzív kuncogással fejezhetik ki vidámságukat.


A harisnyafejűek párviadala

No, mára lassan zárul a mókatár, találkozunk a következő… Mit hallok? Hogy még ne?? Hát ennyire a szívetekbe zártátok kedvenc japán barátainkat? Megértem. Apropó, senki ne féljen, hogy japánság nélkül marad: neves kollégám, Győry Harakiri József máris egy friss, ropogós cikkel örvendeztette meg japán rovatunkat, lehet is olvasni, ha ide kattintotok! Akkor egy utolsót, afféle levezetésként. Itt már tényleg totálisan elszabadult a gyeplő, harisnyafejű gigászok idegtépő harca következik, további kommentár nélkül:


A cikk anyagáért pedig: Arigato japánok!