USA: verseny az idővel és pénzzel
Egy állam sem tudott sokáig Afganisztánban maradni. A britek és a szovjetek megpróbálkoztak vele, de súlyos árat kellett fizetni – írja a The Washington Post sejtetve azt, hogy az afganisztáni USA-misszióban rövidesen változásra van szükség. Ha nem
2009. február 12. csütörtök 07:09 - Kőrösi Viktor Dávid
John F. Kerry, a szenátus külkapcsolatokért felelő bizottságának elnökének cikke szerint az amerikaiaknak kár átverni saját magukat: ami Afganisztánban történik nem más, mint versenyfutás az idővel. Annak ellenére, hogy nem az 51. állam megszerzésére törekszik az USA, fontos, hogy ne egy al Kaida-irányította narkó-államot hagyjanak maguk mögött, amely a szomszédos Pakisztánt is destabilizálhatja.
Kerry szerint a megoldás az afgán misszió újraértékelése. Barack Obama szerint további 30 ezer katona Afganisztánba irányításával lehet megoldani az ottani helyzetet, ez azonban nem minden. A szerző elmondja, hogy a hadsereg létszámának további növelésével nem ért egyet. Szerinte a katonai jelenlétet új célkitűzésekkel kellene társítani. Az alulról építkezés alapkövetelmény, ebben pedig figyelembe kell venni az ország kulturális sajátosságait, államszervezeti tradícióit. Mindezt kiegészítendő szükség van az amerikai és a nemzetközi támogatásra. A szenátor szerint USA-ban a demokraták és republikánusok, valamint a társadalom támogatása elengedhetetlen a sikerhez, ami még mindig a kisebb feladat.
NATOMindemellett az Egyesült Államoknak sikeresen kell meggyőzni azon
NATO-tagállamokat, amelyet vonakodnak az afganisztáni misszió támogatásától. A legnagyobb kihívás azonban mégis az lesz, hogy – mint Kerry írja – nélkülözhetetlen az afgán társadalom támogatása is. Ezt úgy lehetne elérni, hogy az USA egyértelművé teszi elkötelezettségét az ország iránt: növelik a civil személyzetet, amely Afganisztán infrastruktúráját igyekszik helyreállítani – a helyreállításhoz pedig a megfelelő anyagi támogatás is szükséges. Irakban az eredményeket annak lehet köszönni, hogy a katonai akciók mellett tapasztalható volt egy szunnita törzsi ébredés, ami az amerikaiak malmára hajtotta a vizet. Afganisztánban ezzel szemben a sokéves háborúk a törzsi kötelékeket gyengítettek, viszont erősítették a tálibok pastuk közötti beágyazottságát.
Amíg ez nincs meg, addig a helyzet hol rossz lesz, hol még rosszabb: Kerry szerint a 2008-as év volt 2001 után a legvéresebb. A szerző úgy érzi, hogy az USA a jobbítás szempontjából a jó végén fogta meg a dolgokat: a Nemzeti Szolidaritási Program keretén belül, a fejlesztésekben alkalmazott afgán munkaerő jó módszer a társadalom átállítására.
Drogellenes harcAz USA egyik legfontosabb célja az, hogy a drogelőállítást vissza tudják szorítani. Ezzel kapcsolatban a szerző csupán Nangahar tartományt említi, ahol a máktermesztést abbahagyó gazdálkodókat az Egyesült Államok anyagi és eszköztámogatásban részesítette.
Az USA az elmúlt 8 évben a katonai mellett egy infrastrukturális frontot is nyitott, ami az Afganisztáni reformokat illeti. A tálib rezsimet ugyan sikerült megbuktatni, az azonban még nem látszik, hogy mikor lesz arra lehetőség, hogy Amerika presztízsveszteség nélkül vonuljon hátra – majd ki. Amit látunk, hogy a katonai siker egyre relatívabb lett, hiszen ha eddig nem sikerült az al Kaida vezérének,
Osama bin Ladennek a nyomára lelni, akkor kérdéses, hogy ezután mikor fog.
Másik az infrastruktúra, illetve az afgán gazdaság kérdése. Nem kizárt, hogy ez még nehezebb feladat, ugyanis ha van nehéz helyzetben lévő ország a világon, akkor az éppen Afganisztán. Termőföldje, ezáltal mezőgazdasága gyakorlatilag nincs, ipara – bár az országnak nyersanyaga van – még annyi sem.
Záros határidőMindebben záros határidőn belüli eredményt elérni férfimunka, ugyanakkor az sem látszik valószínűnek, hogy az Egyesült Államok csupán „jófejségből” építsen fel egy teljes országot. Ennek egyfelől gátja a kulturális berögzülés. Ezen változtatni közel egy évszázad lenne, márpedig 1, ennyi ideje az USA-nak nincs; 2, ha ez meg is történik és felépítenek egy Afganisztánt, akkor nem valószínű, hogy az – akár informálisan is, de – nem az 51. állam szerepére lenne kárhoztatva.
Az USA valóban versenyt fut az idővel, meg a pénzével. Vagy esetleg (ha például az amerikai fegyverlobbira gondolunk:) a pénzéért?