Bajban az egyházak

A Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke kitért arra: elsősorban nem abból él az egyház, amit az államtól kap, teljes költségvetésének mindössze negyedét teszi ki az államtól kapott finanszírozás. Fontos tudni, hogy az egyházközségek lelkipásztorainak fizetését, lakásuk fenntartását alapvetően a helyi közösségek biztosítják.

Bogárdi Szabó István örömének adott hangot, hogy a közvéleményben lassan tudatosul, az egyházi intézmények normatív támogatása nem tartozik az egyházfinanszírozás körébe, mert oktatási, szociális tevékenységükkel állami feladatot vállalnak át. Az ilyen módon juttatott pénz tehát nem az egyházakat, hanem a fenntartásukba tartozó intézményekbe járó gyermekeket, betegeket, időseket támogatja.

2008-ban az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy a közoktatási kiegészítő normatíva kifizetésében a 2005-ös és 2006-os években jelentős, 2,6 milliárd forintos elmaradásban van az állam az egyházakkal szemben. A református egyház kíváncsian várja, hogy az állam orvosolja-e a jövőben ezt az állapotot, egyúttal örülnek, hogy az önkormányzatok láthatják, az egyházak nem többletkedvezményeket akartak maguknak az állammal folytatott tárgyalások során - jegyezte meg.

Az egyházi iskolák állami támogatása körül kialakult vita inkább eltakarta, semmint megmutatta, hogy az egész magyar közoktatás nehéz finanszírozási helyzetben van. Ez az állapot 2009-ben sem változik meg kedvezően, mert a pénzügyi, gazdasági válság Magyarországot súlyosan fogja érinteni - hívta fel a figyelmet Bogárdi Szabó István.

A magyar társadalom a református püspök meglátása szerint három részre szakadt: kialakult egy nagyon szűk gazdasági elit, a válsággal leginkább sújtott középosztály egyre szűkül és szegényedik, míg a létminimum peremén milliós tömegek tengődnek. A kialakult rétegek között egyre kevesebb esély van az átjárásra. A korlátlan szabad piacgazdaság nem veszi figyelembe a társadalmi szolidaritást és az emberi méltóságot, melynek következtében az elszegényedő rétegek "megkeményednek, és az emberi együttélés szabályait is felrúghatják" a későbbiekben - fogalmazott.

Az egyháznak ilyen helyzetben hallatnia kell a hangját, a törvényhozókhoz és a politikai elithez kell szólnia leginkább azért, hogy a szociális piacgazdaság létrejöjjön Magyarországon. A politizálás az emberek saját sorsukba való beleszólását jelenti, ilyen értelemben az egyháznak is állást kell foglalnia a közéletben.

Az egyházi közösségek építése is nagyban segíthet az egyes emberek felkarolásában - tette hozzá.

Ehhez kapcsolódóan reményét fejezte ki, hogy a gyülekezeti élet, a misszió, az élő közösségek erősödnek majd. Elmondta, hogy az utóbbi 10-15 évben kielégítő a lelkipásztorok utánpótlása, elhelyezésük viszont időnként gondot jelent, mert az elszegényedő gyülekezetek nem tudnák őket alkalmazni, ha az egyházi központi költségvetésből nem segítenék őket. A fővárosi agglomerációs övezetben új gyülekezeteket kell létrehozni, illetve speciális képzésben kell részesíteni azokat, akik egy-egy részfeladatot látnak el a pasztorizációban. Így külön kell képezni például börtönlelkészeket, kórházlelkészeket, szeretetszolgálati munkatársakat, gyülekezeti munkásokat, ami az aktív gyülekezeti tagok jövőbeli növekedését vonhatja maga után.

A jövő évi események közül kiemelte az egységes Magyar Református Egyház alkotmányának tervezett ratifikációját. Ebben szervezetileg egyesítik a határon túli magyar és a magyarországi református közösségeket. A "nem könnyű" tárgyalásokon túl vannak, az egyházi alkotmányok ugyanis jelentősen eltértek egymástól a szomszédos országokban.

Arról is beszélt, hogy a Kálvin évek 2009-ben kezdődnek, és eltartanak 2014-ig. Jövőre a reformátor születésének 500. évfordulójára emlékeznek, míg rá öt évre halálának 450. évfordulója lesz az ünnepségek apropója. Kálvin János tevékenységét egyházreformátori munkásságán túl az is jellemezte, hogy az irányítása alatt álló Genf városában "megregulázta a kapitalizmust", ami a politikusok számára ma is irányadó lehet.