Akinek a U2 legkedvesebb időszaka az Achtung Babynél kezdődött, és tartott az ezt követő két lemezen át, most reménykedhet. Hogy miben? Hogy a U2 eltér a legutóbbi két albumon megszokott hangzástól, és valami meglepővel rukkol ki. Azt, hogy a bátorság megvan bennük, már a kilencvenes években bizonyították. Az kérdéses még, hogy most mennyire futja.

Az albumkiadás halasztása sokak szerint kedvező jel, hiszen a „Pop” című lemez legfőbb hibájának azt tartották, hogy nem végezték el rajta a szükséges utómunkálatokat, kicsit elkapkodták. Szintén jó ómennek tűnik, hogy több helyszínen is dolgoznak, amik közt külön érdekes lehet a marokkói. Hátha inspirálják őket a helyi zenei különlegességek. Harmadrészt a bizakodó rajongók kiemelték azt is, hogy Bono zongora leckéket vesz. Mondjuk a „Window in the Skies” kislemezük vegyes fogadtatásának tükrében kérdéses, hogy ez valóban az együttes hasznára válik-e majd.

Azt is tudjuk, hogy körülbelül 50-60 számból válogathatnak az ír együttes tagjai, és a pletykák szerint a Rick Rubin producer segítségével készült dalok közül egy sem kerül majd fel a lemezre. Azt nehéz megjósolni, hogy ez minőségileg kedvező, vagy kedvezőtlen fordulat.

A „gyermeknek” már neve is van: „No Line on the Horizon”. Edge tolmácsolta Bono magyarázatát, eszerint ez egy kép, ami arra a pillanatra vezethető vissza, mikor a tenger és az ég összeolvad a horizonton. Ezzel jelzi a végtelent, véli Edge, hozzátéve „ez egyfajta zen kép”.

Mindenesetre kíváncsian várjuk az új lemezt, ami ezek alapján egész izgalmasnak ígérkezik. Esetleg valamelyik menő ír sörgyár fogadást köthetne rá, hogy valóban megjelenik-e 2009-ben…