Hajléktalanok lakhatási támogatása

Az országos szintű program 2010 és 2013 között várhatóan háromezer hajléktalannak, illetve fedél nélküli családnak tud átlagosan havonta mintegy 20 ezer forintos segítséget nyújtani ahhoz, hogy ne a hajléktalan-ellátás keretei között kelljen élniük. A lakhatási támogatás 6-18 hónapra szól, ez idő alatt a rászorulóknak talpra kell állniuk, egzisztenciát teremteniük; ebben szociális munkások nyújtanak majd segítséget egyedi programok mentén.

Vecsei Miklós arra hívta fel a figyelmet, a program rendkívüli előnye, hogy rugalmas, így például akinek munkába állásához kell kisebb anyagi segítség, annak ebben is segíteni tudnak. Példaként említett egy pincér képesítésű szállólakót, akinek a fogpótlását fizetve találtak újra munkát.

A szakember ugyanakkor az MTI kérdésére leszögezte: a program alapelve, hogy nem kívánnak az ellátórendszerbe "beforgatni" olyanokat, akik eddig nem voltak hajléktalanok. Így például csak azok kaphatnának albérleti támogatást, akik már hosszabb ideje élnek fedél nélkül.

Ikvai-Szabó Imre, a főváros szociálpolitikáért felelős vezetője arra mutatott rá, hogy a "külső férőhelyeket" megnyitó program végre "felülről nyitottá" tudja tenni az ellátórendszert, ez pedig azt jelenti, hogy sokan kitörhetnek a hajléktalanságból.

Utalt arra, hogy eddig a segítő szervezetek akkor kaptak pénzt, ha egy hajléktalant "befektettek egy ágyra"; az új, mintegy négymilliárd forintos uniós forrású program pedig irányában éppen "ennek az ellenkezője". Jelezte: a külső férőhelyek lényegesen olcsóbbak, mint a szállók ágyainak fenntartása.

A szakember az önkormányzatok segítségét is kérte a majdani országos programban; vállaljanak szerepet abban, hogy a rászorulók azon a településen tudjanak egzisztenciát teremteni, ahol élnek, ahonnan származnak.

Vecsei Miklós elmondta azt is, rövidesen újra megnyílik a Nyugati pályaudvarhoz közeli úgynevezett "szociális csomópont", ahol egyszerre 50-100 hajléktalan rászorulónak tudnak mosási, fürdési, étkezési, pihenési lehetőséget nyújtani.

A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a Szobi utcai intézményhez hasonló, további négy-öt csomópontot nyithatnának a városban, akkor a hajléktalanok jó része nem az aluljárókban, hanem ezekben a nyitott intézményekben élne.

Vecsei Miklós, aki korábban "hajléktalanügyi" miniszteri biztos volt, emlékeztetett arra, hogy ősszel a szakmai szervezetek benyújtották azt az ágazati stratégiát, ami nem csak a 25-30 ezer hajléktalanról szól, hanem arról a hárommillió emberről is, akiknek hasonló nehézségeik vannak, mint azoknak, akik a nagyvárosokban fedél nélkül élnek.

Ezzel összefüggésben a "legdrámaibb üzenetnek" azt nevezte, hogy a cigány közösségek szétesésével egyre több roma jelenik meg a hajléktalan-ellátórendszerben, pedig a korábbi években éppen az összetartásuk óvta meg őket ettől. Arra mutatott rá, hogy a hajléktalanok táboránál sokkal többen vannak például azok a gyerekek, akik nem "szem előtt, az utcán", hanem fűtetlen cigánytelepeken élnek nyomorúságos körülmények között.

A hajléktalanok országosan 25-30 ezres táborára a fővárosban a téli időszakban 8-10 ezer szálláshely jut, az ágyak közül minden második Budapesten van. Mintegy háromezren lehetnek azok, akik a főváros utcáin, vagy a város környéki erdőkben sátrakban, bódékban élnek. Sok hajléktalan él még nagyobb városokban, így például Miskolcon; a borsodi megyeszékhelyen 800-900-ra teszik a számukat.

A hajléktalanok között a legnehezebb helyzetben azok vannak, akik pszichiátriai vagy alkoholbetegségük miatt orvosi segítségre szorulnának; számukra speciális szállókra lenne szükség, ám ilyen férőhelyből nagyon kevés van.