„Én nem vagyok sztár, nem is akarok az lenni! Én legenda leszek!” – sokan idézték már Freddie Mercury e két mondatát, nem véletlenül. Az énekes elérte célját, megismételhetetlen előadó lett, aki olyan dalokkal ajándékozta meg a világot, amihez hasonlók azóta sem születtek.

A Queen egyik legnagyobb varázs talán ez. Nem mondjuk lépten-nyomon egy-egy zenekarról, hogy „Te, ez olyan queenes”. Nem is lehet. Teljesen egyéni hangzásvilágot hozott létre Freddie Mercury és csapata. (Mert azt nem szabad egy másodpercre sem elfelejteni, hogy a zseniális énekes három zenésztársa nélkül csak félkarú óriás lehetett volna.)

Ráadásul úgy sikerült mindezt megvalósítani, hogy rendkívül széles skálán mozognak a dalaik: a sporteseményekre való „We will rock you”-tól, a komolyzenébe forduló részekkel díszített Bohemian Rhapsody (ennek a számnak az érdemeiről külön cikket lehetne írni), a „laza” Good old fashioned loverboy, vagy éppenséggel a Vanilla Ice által is megirigyelt, David Bowieval közösen készített Under Pressure. De említhetném a színpadias „Show must go on”-t , a hátborzongató „Innuendo”-val, ugyanúgy ahogy rádiós himnusz, a „Radio Ga Ga”, és a válásra készülők potenciális kedvence, az „I want to break free” is idekívánkozik, és a lista még messze nem teljes.

És akkor még nem beszéltünk arról a showról, ami Freddie sajátja volt, a hangulatról, amit a Queen élő koncertjei hoztak (tudjátok, a „stadion-rock”). Nem csoda, hogy egyike azon zenekaroknak, amiknek fontosságát még azok is elismerik, akik a zenéjükért nem rajongtak annyira.

A hűvös hétfő, és a havazós hétvége hegylakói hangulatának engedve a „Who wants to live forever” című Queen dalt választottuk a szomorú évforduló alkalmából.