Parlamenti tényező lehet a radikális jobboldal
Humor, móka, kacagás. Ezzel a három szóval lehetne leginkább jellemezni a Századvég és a Forsense legutóbbi felmérését. A kutatás nóvuma nem az, hogy a Fidesz vezet, ezt eddig is sejtettük. Viszont az már vicces, hogy az SZDSZ és a Jobbik elfogadottsága m
2008. november 15. szombat 16:09 - Kőrösi Viktor Dávid
KözgondolkodásKonkrétan: A nemzeti párt elutasítottsága 56%, az liberálisoké 55%, az elfogadottságuk azonban egyenlően 7%. Ilyenkor ülünk és vakarjuk a fejünket, hogy mindez hogyan is van. Hiszen a Jobbikhoz általában a szélsőségesség, az agresszió, valamifajta fasisztoid és hungarista jellegű gondolkodást társít az, aki a Jobbikot tényleg nem ismeri, s kizárólag a mainstream médiából tájékozódik. Ezt erősíti a párt által alapított Magyar Gárda, amelyről sem jobb, sem baloldalon nem olvastunk még pozitívan. Ezzel szemben a közgondolkodásban az SZDSZ a tolerancia és szabadság letéteményese, az európai haladás élharcosa.
Legalábbis ezt sejtettük eddig.
A felmérés
A két kisebb parlamenti párt közül az MDF-et valamivel többen (9 százalék) érzik magukhoz közelállónak, az SZDSZ esetében ez az érték már csak 7 százalék, ami megegyezik a Jobbik esetében kapott eredménnyel (MIÉP 5 százalék, Munkáspárt és Élőlánc 3-3 százalék).
Ha fordítottan közelítünk, és azt vizsgáljuk, hogy mennyien adnak egyes vagy kettes osztályzatot a pártoknak, a sorrend némiképp módosul. A legelutasítottabb párt a Munkáspárt (66 százalék) valamint a MIÉP (65 százalék), majd az FKGP (59 százalék), a Jobbik (56 százalék) és az SZDSZ (55 százalék) következik, végül a KDNP (51 százalék) és az MDF (50 százalék) zárja a többségében negatív osztályzatokkal értékelt pártok sorát. A Fidesztől távol állók aránya 39 százalék, míg az MSZP-től távol állóké 47 százalék, azaz a különbség itt is 8 százalék.
Forrás: www.fn.hu
A felmérés eredménye vagy azt jelenti, hogy a szabadságot ugyanannyian nem szeretik, mint a fasizmust… vagy pedig a fenti tipizálás nem igaz. Nem mellesleg, ha a felmérésnek hinni lehet, akkor az SZDSZ-nek nagyjából ugyanakkora az esélye a parlamentbe jutásra, mint a Jobbiknak.
JobbikAmiért a Jobbikot nem szeretik általában, az egyfelől a tömegmédia hatása, másfelől a hangadók hatása, amiért „ciki” a Jobbikkal azonosulni, hiszen ők „szélsőségesek”. Ez nagyjából egyszerű tétel, hiszen a hazai tömegkommunikáció fő sodorvonalában a Jobbik és csatolmánya mint abszolút negatív jelenik meg. Ehhez képest kiderült, hogy a társadalom 46%-ának legalábbis nem negatív a párt megítélése.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke korábban a HírExtrának azt
nyilatkozta, hogy nem kíván magyarázkodni, azt teszik, amit jónak látnak. A megosztó politika tehát deklaráltan és nyíltan a sajátjuk, vagy másként megfogalmazva: nem játszanak az összes húron, csak azon, amin tudnak is.
Esetükben inkább az a „meglepő”, hogy a 7%-os a pozitív megítélésük. Ez azt jelenti, hogy a Jobbik – ellentétben az eddigi elemzések garmadájával – bejuthat a parlamentbe a következő választásokon. Hogy ettől fél-e valaki? Nos, erre azt lehet mondani, hogy alig többen, mint az SZDSZ parlamentbe jutásától, legfeljebb a Jobbiktól illik félni, az SZDSZ-től pedig nem illik.
SZDSZAz SZDSZ esetében nem a 7%-os elfogadottság a meglepő, hanem az, hogy ennyien elutasítják. Vajon miért?
Az elmúlt időszakból a szabaddemokraták javára bizonyosan nem vált Kóka János elég pocsékul sikerült elnöksége, az elnökválasztási csalással összefüggő botrány, valamint a parlament feloszlatása körül tanúsított kétkulacsos magatartás. Mindezen túl az igazi megosztó politika az SZDSZ részéről a nemzeti kérdések elutasításával erősödött. Ők viszont – a Jobbikkal ellentétben – nem vállalják nyíltan az irányultságukat, hanem a fundamentális liberális dogmák mögött egy fundamentális szimbólumellenes politikát folytatnak – a társadalom a botrányokhoz és a csalásokhoz már azért jobban hozzá van szokva. Meg tudja valaki indokolni, hogy racionális alapon hogyan lehet diszkriminálni az árpád-sávos zászlót a közéletből? Elég hülyén hangzik egy liberális párttól, amikor meg akarják azt mondani, hogy ki milyen kitűzővel járjon az utcán…
Pár példaEgy példa: amikor az ORTT utolsó figyelmeztetésben részesítette a
Tilos Rádiót (amelyben az ominózus „kiirtanám az összes keresztényt” mondat elhangzott) Eörsi Mátyás egészen a strasbourgi emberi jogi bíróságig futott az üggyel, sérelmezve, hogy az ORTT nyomást gyakorol a szerkesztőségekre. Ehhez képest a keményvonalas jobboldali Pannon Rádiót a 2002-es kormányváltás után rövid időn belül kicsinálták, holott abban nem hangzott el egyszer sem az, hogy kiirtanám az összes … (a három pont helyébe tetszés szerint beilleszthető bármi és bárki). Akkor nem volt tolerancia.
Másik példa: 2004. december 5-én népszavaztunk. Az SZDSZ álláspontja ezzel kapcsolatban az elutasítás volt, mivel iszonyatosan megterhelné a költségvetést a kettős állampolgárság megadása. Az ellen az SZDSZ-nek nem különösebben volt kifogása, hogy külföldi kezekbe kerüljenek jövedelmező (Budapest Airport) és éppen jövedelmezni kezdő (Malév) magyar cégek, ezzel is kihúzva a magyar költségvetés alatt a dugót.
Harmadik, egyben a legújabb példa: Eörsi Mátyás szerint felháborító az a sok primitív, a történelem szemétdombjára való plakát, amelyeket kifüggesztettek a szurkolók, valamint hogy a magyar szélsőségesek visszaéltek a szlovák fél vendégszeretetével Dunaszerdahelyen (számára bizonyosan Dunajska Stredá).
Hosszú sorokon folytatható a felsorolás, ám most elég lesz egyelőre ennyi. Ezek a példák, ez a fajta politika az SZDSZ megítélésének nem tettek jót, mert a szélsőséges fundamentalizmus semmiből sem egészséges. A liberalizmus köntösével álcázott kozmopolitizmusból sem.
A móka és kacagás tárgya pedig az, ahogy a nem ritkán agresszív antijobboldali SZDSZ-nek visszanyal a fagyi: szélsőséges politikájával mozgósítja a radikális jobboldali szavazókat, a Jobbik pedig köszöni szépen.