Elment a hang, a vezénylési hőstenor, a jellegzetes orr-ráncolós arc, egy végtelenül szerény és mindig jókedvű ember. Meghatározó jelensége volt az elmúlt harminc év magyar rockzenei életének, mégsem volt harsány, törtető. Csendben, mégis hangosan tette a dolgát azokban a zenekarokban, melyeknek tagja volt. A színpadon érezte igazán otthon magát, neki az volt a fontos, hogy ott kimagaslót nyújtson a közönségének. Koncert előtt már lázban égett, várta a pillanatot, amikor kiállhat a közönség elé.

Dunakeszin

Az első olyan koncerten ahol már nem lehetett ott, mert kórházban feküdt, csak neki sírtak a gitárok, szólt az ének és a taps. Mindenki erőt akart adni neki a jelenlétével. A zenekar tagjainak és a közönségnek is nagyon hiányzott. A színpadon összeszokott zenészek szinte keresték őt, de csak egy árva, középen álló mikrofon jelezte, hogy Tunyó tagja ennek a bandának és ott van közöttünk. Szívbemarkoló érzés volt olyan kemény embert elérzékenyülve látni a színpadon, mint Rudán Joe, vagy Vikidál Gyula.



A koncert utolsó számaként a technika segítségével Tunyóval együtt játszották el a Menj tovább című nótát. Az ő hangja szólt, a zenekar játszott, a társak vokáloztak, egy kivetítőn élet-és koncertképek jelentek meg. A közönség végig Tunyóval énekelt, eufórikus állapotban. Mindenki erőt, szeretetet akart sugározni felé, hogy felépüljön, megvívja ezt a harcot is. Ma már tudjuk, hogy ezt az erőt a nagy utazáshoz használta fel, ki tudja milyen az út odaát.

Veled, de nélküled

Tunyónak már nem fáj a világ. A zenekarnak viszont nélküle kell felmenni a színpadra és mulattatnia kell a közönséget, úgy ahogy Leoncavallo operájában elhangzik:

"Míg agyad szinte megszállja a téboly,
Az ember fönn a színmű mókáit játszva
Le kell, hogy győzze vad dühét!...
Öltsd fel zekédet,
Kend be liszttel a képed!
Pénzt ád a néző s mulatni jól akar!
S ha Arlekinnal Colombina megcsal,
Kacagj Bajazzo, s kitör a tapsvihar!
Ha jajgat lelked, te járd a bolondját,
Mondj élcet élcre, ha szíved megreped!
Ah!
Kacagj Bajazzo...S mókázva rejtsd, ó, rejtsd el égő sebed!..."

Isten Veled „kis Tunyó”, minden koncerten találkozni fogunk.