Hogy értesítsük a jó hírről a Nobel-békedíjast?

Geir Lundestad, a Norvég Nobel Intézet igazgatója - akinek az a tiszte, hogy a közzététel előtt pár órával értesítse a díjazottat -, ugyanis gyakran folyamodik ilyen cselhez, nehogy a sajtó idő előtt megneszelje a szenzációt.

"Minden évben megpróbálom felhívni a győztest, de előfordul, hogy nem lehet" - mesélte.
Tavaly azért nem tudta értesíteni Rádzsendra Pacsaurit, az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottságának elnökét, aki Al Gore amerikai alelnökkel karöltve kapta a kitüntetést, mert Pacsauri irodájában nyüzsögtek az újságírók, és Lundestad attól tartott, hogy idő előtt kiszivárog a dolog.

Gore-t viszont az időeltolódás miatt nem hívhatta, mert Amerikában éppen éjszaka volt.
Pachauri egy másik norvég forrásból végül mégis hamarabb tudomást szerzett a döntésről, de mint mondta, valójában csak akkor hitte el, amit hallott, amikor 15 perccel a hivatalos közzététel előtt megsúgták neki, hogy útban van hozzá a norvég nagykövet.

Az öttagú Nobel-bizottság annyira ügyel a hírzárlatra, hogy a nyertes hazájának külügyminisztériumát is csak röviddel a bejelentés előtt tájékoztatják.

Az óvatosságnak nyomós oka van: Lundestad mindenképpen szeretné elkerülni azt a négy évvel ezelőtti fiaskót, amikor Wangari Maathai, a kenyai győztes közel fél órával a kihirdetés előtt már azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy megtudta, neki ítélték a díjat.

Az idei Nobel-békedíj nyertesének nevét közép-európai idő szerint hivatalosan délelőtt kilenc órakor hozták nyilvánosságra, Lundestad pedig nagyjából egy órával előtte próbálta becserkészni a jó hírrel.

Bár nem tudni, hogy sikerült-e értesítenie, úgy tűnik ezúttal nem szivárgott ki idő előtt, hogy Martti Ahtisaari volt finn külügyminiszter kapta a Nobel-békedíjat.