"Sáskaóra" Cambridge-ben

Az óra a szemlélőt inkább megtéveszti és meghökkenti, hogy ezzel emlékeztessen a halandóságra és a múló idő kérlelhetetlenségére.

A szerkezetet nagyjából 1 millió fontos (303 millió forint) ráfordítással - saját költségén - készítette John Taylor, a Corpus Christi egykori hallgatója. Stílusosan Stephen Hawking világhírű kozmológus, Az idő rövid története című könyv szerzője avatta fel.

Az 1,2 méter átmérőjű mechanikus órának nincsenek mutatói, tetején hatalmas, ijesztőre stilizált sáskafigura ül, amely rémisztő állkapcsát minden percben szétnyitja, majd az 59. másodpercre összecsapja, miközben rendszerint zöld színű szeme világossárgán villog. Ezért kapta a szerkezet a kronofág (időzabáló) melléknevet.

A sáska John Harrisonnak, a XVII. század legnagyobb órásának - aki eredetileg ács volt - állít emléket, mivel az általa feltalált grasshopper escapement ("sáskamű") nevű mechanikus billegő, a sáska lábaira emlékeztető alkatrész megoldotta, hogy az órák szinte súrlódásmentesen, állandó kenés nélkül működhessenek.

A figura alatti "számlap" külső gyűrűjén körbefutó LED-ek mutatják a másodperceket, a középső gyűrűn a perceket, végül a legbelsőn az órákat. Maga az óraszerkezet klasszikus: fogaskerekek és rugók alkotják a "lelkét".

Viszont a szerkezet néha kísérteties módon lelassul vagy éppen felgyorsul. Néha megáll, a kronofág ilyenkor megrázza az egyik lábát, majd újraindul az óra. Ezért aztán néha egy percet késik az óra, de minden öt percben végül korrigálja magát.

"Annyi kifejezés létezik a mindennapi életben az időről: +rohan az idő+, +ólomlábakon jár az idő+, +megáll az idő+. Az életünk nem szabályos, hanem relatív annak függvényében, hogy éppen mi történik velünk. Ez az első óra, amely nem a pontos idő jelzésére készült" - foglalta össze az alkotó a készülék "filozófiáját".

Ennek fényében a Corpus Christi órájában nem kakukk vagy harang jelzi az órák múlását, hanem egy lánc, amely egy koporsóba esik, majd annak a fedele is lecsapódik.