Lars Lagerback újítással készült az első világbajnoki selejtezőmérkőzésre, de a taktikai változtatás nem vált be. A svéd szövetségi kapitány úgy döntött, hogy szakít az évtizedek óta bevált 4-4-2-es felállással, és valami újjal igyekszik lendületet adni csapatának. Azonban az albánok bizonyították, hogy igaz az agyonismételt állítás, vagyis hogy egyre kiegyenlítettebb a mezőny, már senki ellen sem mehet biztosra egyetlen válogatott sem.

A svéd kapitány 3-5-2-es taktikája leginkább saját játékosait lepte meg, Ibrahimovicék nem tudták megvalósítani azt, ami Lagerback fejében megszületett. A kínlódásnak tiranai döntetlen lett a vége, vagyis két pontot eltékozoltak a svédek, rögtön a sorozat elején. Az új felállás és az Eb-keretből visszavonult trió (Alexandersson, Allbäck és Ljungberg) miatt a kapitány személyi változtatásokra is kényszerült, például Oscar Wendt szélsőjátékát alaposan kritizálta a svéd sajtó. A három védő sem nyerte el a hazai közvélemény tetszését, egyedül Mellberg teljesítménye váltott ki némi elismerést a sajtóban.

Ugyanakkor a betli egyértelműen azt jelenti, hogy a svédeknek ellenünk már eredményt kell produkálniuk. A magyar kapitány pedig ennek tudatában igyekszik a játékosait felkészíteni arra, hogy Ibrahimovicék veszettül támadni fognak.

Közben Erwin Koeman és a magyar közvélemény még mindig nem tudja eldönteni, hogy örülni kell az egy pontnak, vagy siratni az elveszett kettőt. Elvégre nekünk nem reális célunk a továbbjutás, számunkra a fejlődés az elsődleges. Ettől függetlenül még lehet bosszankodni azon, hogy a magyar labdarúgás nem képes kitermelni egyetlen gólérzékeny csatárt sem, vagy azon, hogy a kapitány miért nem hajlandó mégis kipróbálni egyet-kettőt.

Márpedig csatár nélkül nehéz eredményes támadójátékot játszani, nekünk is kell egyet valahonnan keríteni. Máskülönben még sokszor kell bosszankodnunk amiatt, hogy egy megnyert meccsen veszítünk pontot.