Kint rekedt feleségek
A dán bevándorlási törvény értelmében a huszonnégy év alatti állampolgárok nem hozhatják az országba EU-n kívüli házastársukat. Azaz, ha nem az Unión belül házasodnak Dánia polgárai, akkor a leendő hitvessel csak az ország határain kívül élhetnek együtt h
2008. szeptember 9. kedd 07:19 - Ádám Péter
![](/data/Image/kulfold/2008/09/09/dania_01.jpg)
Történt ugyanis, hogy a huszonkét éves, dán állampolgár Per Christensen nem telepedhetett le amerikai feleségével szülőhazájában. Ez már csak azért is érdekes, mert a szigorú dán jogszabályok annak ellenére sújtották a fiatal párt, hogy nem éppen az ő esetükre alkották meg ezt az EU-s államokban igencsak szokatlan törvényt. A dán törvényhozás eredetileg a már az országban legálisan tartózkodó bevándorlóknak szánta a fent említett korlátozást, méghozzá abból a szándékból, hogy ez úton (is) fékezhesse az országba özönlő bevándorló áradatot. 2007-ben pl. rekordszámú külföldi állampolgár érkezett Dániába tanulmányi vagy munkavállalási céllal, és csak ebben az évben közel negyvenezer tartózkodási engedélyt adtak ki a hatóságok. Ebből csupán 14 ezret kaptak EU-s állampolgárok. Ha ehhez még hozzávesszük a mintegy 1300 elfogadott menedékkérelmet (a legtöbben Irakból érkeztek), akkor még elfogadható is lehetne a dánok aggodalma. Az Unió bevándorlás-politikája azonban lényegesen eltér ettől.
Mit mond az EU?Egy 2006-os felmérés szerint az EU 27 tagállamában legálisan tartózkodó, harmadik országból érkező bevándorlók száma mintegy 18,5 millió fő, ami az EU népességének a 3.8 százaléka. E nagy szám kezelésére az EU állam- és kormányfői még 1999-ben úgy döntöttek, hogy közös bevándorlási politikát alakítanak ki, amely értelmében a már meglévő nemzeti bevándorlási jogszabályokat az Unió gazdasági igényei és integráló képessége szerint kell átalakítani. Mindezeket persze az illegális bevándorlás visszaszorításának érdekében. A ’99-es tamperei alapelvek még jó néhány változáson, kiegészítésen estek át, pl. 2003 szeptemberében jóváhagyták a családegyesítésről és 2004-ben az uniós polgárok és családtagjaik a tagállamokon belüli szabad mozgásáról és letelepedéséről szóló irányelveket. Ezek pont az ominózus dán jogszabály szöges ellentétei.
![](/data/Image/kulfold/2008/09/09/dania_02.jpg)
Mindezek után az Európai Bizottság ez év júniusában egy hosszú törvényalkotási folyamatot indított útjára, amely a közös bevándorlási politika alapjait kívánja véglegesen meghatározni. Az egyre öregedő népesség miatt ugyanis az Uniónak hamarosan komoly munkaerőhiánnyal kell szembenéznie: 2007-ben az EU mintegy 500 milliós népességéből csupán 235 millió volt munkaképes. Ez a szám várhatóan rohamosan csökkenni fog, és ez a folyamat veszélyezteti az egészségügyi és szociális ellátórendszert, valamint a közkiadások növekedésével jár. Az új javaslat éppen ezért három alappillérre épül: a jólétre, a szolidaritásra és a biztonságra. „A bevándorlás szerepet játszik az európai gazdaság teljesítményében. De ezt a lehetőséget csak akkor aknázhatjuk ki, ha a bevándorlók sikeresen beilleszkednek társadalmainkba és foglalkozunk az emberek illegális bevándorlással kapcsolatos aggályaival” – jelentette ki José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az új irányelvek elfogadása kapcsán.
Vissza DániábaA maastrichti szerződésről rendezett 1992-es népszavazást követően Dánia nem vesz részt bizonyos uniós szakpolitikában, így a bevándorlási politikában sem, miután az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe esetében élt az önkéntes kimaradás jogával. (Írország és az Egyesült Királyság fenntartotta magának a jogot, hogy eseti alapon döntse el, elfogadja-e vagy sem a bevándorlásra vonatkozó uniós jogszabályokat.) Miközben a már említett szabad munkaerő-áramlást az EU-n belül a dánok is elvben elfogadták, a gyakorlatban azonban nem akarják felvállalni ennek a következményeit: a bevándorlók létszámának lényeges növekedését. Ami jól jöhet Európának az rossz lenne Dániának?
![](/data/Image/kulfold/2008/09/09/Anders_Fogh_Rasmussen_01.jpg)
A dán bevándorlási törvény 2002-es szigorítása nemcsak az EU-n kívüli házastárs letelepedését akadályozza, hanem a már megtelepedett félnek azt is bizonyítania kell, hogy új párjával együttesen is jobban kötődnek Dániához, mint bármely más országhoz. A korlátozás tehát a bevándorlók rossz vagy semmilyen integrációjához vezethető vissza. A dánok egyszerűen megoldották a bevándorlás problémáját: a befogadási nehézségek kezelése helyett szimplán lehúzták a redőnyt. Valószínűleg az sem segített a dán közvélemény megpuhításában, hogy a karikatúrabotrány után muszlim körökben Dániát a gonosszal azonosították. Így nem csoda, hogy az EU mostani törekvese, miszerint a dánokat is a közösbe dobják, igencsak ingoványos talajon jár. „Márpedig Dánia bevándorlási politikája nem változik!” – közölte nemrégiben
Anders Fogh Rasmussen kormányfő a Christensen-esettel kapcsolatban.
A dán törvényhozókra talán csak az Európai Bíróság (EB) tudna hatást gyakorolni. Az EB ugyanis nemrégiben az EU-joggal ellentétesnek ítélt egy a dánokéhoz hasonló írországi jogszabályt. Az még igencsak kérdéses, hogy lesz-e a dánokra vonatkozó EB-határozat, de az biztos, hogy az EU mindent megpróbál majd elkövetni az egységes bevándorlás-politika megszületésének érdekében. Ennek viszont csak a megfelelő integrációs folyamatok rendezése lehet a feltétele. És nemcsak Dániában.
Forrás: hirextra, nol.hu