Kultúra
„Csak a saját hibáimból tudok tanulni”
Utcai könyvárusként kezdte, most azt tervezi, hogy két év múlva a román piac vezető ereje legyen a cége. Könyv, bor, foci – mindegyikben otthon van, és csak ritkán hibázik. Matyi Dezsővel, az Alexandra Könyvkiadó vezetőjével beszélgettünk.
Nem volt egyszerű megszervezni az interjút: ennyi elfoglaltsága van?
Jó kérdés. Milyen választ vár rá?
Részleteket leginkább. Alexandra kiadó, borfalu, focicsapat, romániai terjeszkedés – melyik viszi az idejét?
Ezek mind. Kétségtelenül nem az idővel állok a legjobban.
Lehet tudni, melyik a legfontosabb?
Mindegyik: Románia, az Alexandra, a PMFC, a bor – mindegyikkel foglalkozni kell.
És az Európai Kulturális Főváros-projekt?
Abban már nem veszek részt.
Összefügg ez a borfalu tervének meghiúsulásával?
Nem, nincs összefüggés. Az EKF-hez hasonló projektekben akkor tud az ember közreműködni, ha erre igény is van a szervezők részéről. Itt viszont elég zártkörűen zajlanak a dolgok. Az illetékesek adottak, ők teszik a dolgukat. Nem látom annak jelét, hogy külső segítségre igényt tartanának.
Az utóbbi időben számos helyen merültek fel aggályok a Kulturális Főváros helyzetét illetően. Ön helyben is van, a kulturális menedzsmenthez is ért: hogy látja a helyzetet? Minden megvalósulhat, amit annak idején a pályázat készítői elterveztek, valami megvalósulhat ezek közül, vagy semmi sem?
Az alapvető probléma az, hogy a Kulturális Fővárost a 2010-re elkészítendő építkezésekkel és infrastrukturális fejlesztésekkel szokás azonosítani. Az tisztán látszik, hogy több épület nem készül el időben. Ám szerintem 2010 nem ezekről szól, hanem a programokról. Amiket még most is meg lehet szervezni, ha erre van akarat. Jobb lenne a helyzet, ha nem így állnánk, és nem csak arról szólnának a hírek, hogy mi nem valósul meg – ez nem utolsó sorban kommunikációs probléma. A fejlesztésekkel elkészülnek addigra, így egy nagyon szép Pécset láthat majd az idelátogató. A maradék két év pedig elég lehet a programok megszervezésére. Nekem itt lehet szerepem: hozok én is programokat, hoznak majd mások is. Ha nem is az EKF-keretből, de EKF-programként. Jó lesz ez, nem kell aggódni.
A klubot üzemeltető vállalkozás részvényeinek többségét eddig birtokló pécsi önkormányzat nem lép ki a klub támogatásából, de annak formáját a jövő év elején újratárgyalja. A tulajdonosi szerkezet megváltozását csütörtök éjszaka szavazta meg a pécsi közgyűlés, pénteken délután pedig rábólintott a PMFC taggyűlése is. Az új felállás szerint a főtulajdonosnak 90,2, az önkormányzatnak 5,25, a PMFC sportegyesületnek pedig 4,55 százaléknyi tulajdonrésze van.
A taggyűlést követően az elnökségi ülésen Matyi Dezsőt megválasztották elnöknek, a labdarúgócsapatot működtető kft. ügyvezetője pedig Rabi Csaba lett.
Matyi Dezső tervei között szerepel, hogy a felnőtt csapat minél előbb visszajusson az NB I-be. A cél elérése érdekében a téli szünetben már öt játékostól meg is váltak, helyettük újak érkezése várható. Az új többségi tulajdonos szeretné, ha az utánpótlás-nevelés is újra méltó helyre kerülne.
(MTI)
Ilyesmi lenne a megdöccent borfalu is?
A borfaluval kapcsolatban van egy súlyos félreértés: ez nem az Európai Kulturális Fővárostól függő elképzelés. Szerettük volna 2010 februárjában átadni, és így egyfajta menekülési helyszínként is szolgálhatott volna. Ezen a területen ugyanis bármilyen programot meg lehetett volna tartani, aminek a tervezett helyszínével gond van. 2010-re ez nem készül el, csak egy-két évvel később. De ettől függetlenül marad, hosszú távú terveim vannak vele. Most sem én járok igazán rosszul, hanem a város.
Mi az, ami miatt ennyire fontos ez a terv?
Érdemes tisztázni, hogy ez nem egy egyszerű borskanzen. Egyedi és világszínvonalú valami lesz – miért ne bíznék a sikerében? Olyan valamit szeretnénk teremteni, amilyen egész Magyarországon nincs – talán nagyképűen hangzik, de ezzel egyedülálló turisztikai látványosságot hozunk Pécsre.
Ha lát benne fantáziát – azt mindenki (még azok is, akik nem kedvelik) elismeri, hogy Ön igen tehetséges, vagy szerencsés – mit gondol: tehetség vagy szerencse?
Nincs szerencse. Nem akarok ezoterikus dolgokba belemenni, de valahogy így lehet megfogalmazni a dolgot: a szerencsének van szerepe a sikereimben, szerencse viszont nem létezik. Az egész alapja annyi, hogy dolgozni kell. Ilyen egyszerű.
Valószínűleg így lesz ez Romániában is. Hogy állnak az ottani munkálatok?
Szeptember 17-én nyit az első üzletünk, 11 aláírt szerződésünk van. Két éven belül totális piacvezető szerepre számíthatunk.
Mekkora az általános igény az olvasnivalóra? Az Alexandra megmutatta, hogy tudunk olvasni, ha akarunk, de keletibb területekkel kapcsolatban olykor csúnya előítéletek élnek bennünk.
Ezeket kell elfelejteni. Románia lakossága két és félszerese Magyarországnak, legalább akkorák a történelmi hagyományok, mint itt, harmadakkora könyvpiaccal, mint a hazai. Ez jó lehetőségeket jelenthet, ha ezeket az előítéleteket nem vesszük figyelembe. Az olvasói szokások ott azért nem alakultak még ki, mert náluk jóval később zajlott le a rendszerváltás, és a könyvpiac sem tudott kiépülni. Az a magabiztosság, olvasói igényesség, ami nálunk adott, ott még nem jött létre. Ez a robbanás még csak most következik – ezért is nagyon izgalmas a helyzet. Abban kell úttörő
szerepet vállalnunk, hogy az olvasási kultúra kialakuljon.
@@
Elképzelhető akár az is, hogy az Alexandra megjelenik az utcákon is, mint annak idején Ön?
Nem. Nem tudnánk és nem is akarnánk ezt csinálni. Ennél a lépcsőnél előbbre van az ország, ez kimaradt az ottani fejlődésből.
A magyar olvasóközönséggel kapcsolatban is vannak sztereotípiák: a rendszerváltás után sokáig nem talált magára a könyves szakma, utána pedig kiderült, hogy nem szeretjük a magas irodalmat. Ön hogy látja: mit szeretünk olvasni?
Mindent. Mindent, ami jó – műfajtól függetlenül. Feltéve, hogy valóban valamilyen színvonalat képvisel az írás. És ez nem is baj, nem kell mindenkinek szépirodalmat olvasnia. Egy a lényeg: színvonalában jó legyen az olvasmány. Semmi bajom nincs azzal az olvasóval, aki csak műszaki könyveket olvas – őt az érdekli, abban van olvasmányélménye. Igenis szeretünk olvasni. Sok krimi, sci fi, fantasy, thriller fogy – ha topminőségű. Másod-, harmadvonalbeli szerzőket és műveket nem lehet eladni. Ez teljesen normális fejlődési folyamat, az élet minden területén.
Más kortárs művészeti ágak esetében gyakran hallani az internet okozta veszélyekről. Az olvasási szokásokat mennyire veszélyeztetheti ez a médium?
Elsősorban az újságolvasási szokásokat befolyásolja. A hírek gyorsaságában nem lehet vele versenyre kelni. A könyvolvasásra viszont nemigen lehet hatással. Jelenleg a magyar könyvforgalom hét százaléka zajlik az interneten, a többi hagyományos csatornákon. A könyvletöltésekben pedig nem hiszek. Az Amazonnak volt ilyen karácsonyi akciója, egymillióan le is töltötték, de ez inkább csak trendi ajándék volt, nem több. Más területeket befolyásolhat az internet: könnyebb és mobilabb lesz a beszerzés. Műszaki tartalmak és szótárak esetében is lehet veszélyes konkurencia, de ezek speciális területek. A hagyományos papír alapú könyvekre viszont nem lesz hatással.
Kicsit másfelé kanyarodva: nemrégiben jelentős részesedést szerzett a PMFC-ben, a pécsi futballcsapatban. Miért döntött úgy, hogy beszáll a labdarúgásba? Lokálpatriotizmus, sportrajongás, üzlet?
Az első három helyen a lokálpatriotizmus van. Ilyen egyszerű. Elegem lett abból, ami itt folyt.
Mivel lehet változtatni?
Nagyon egyszerű, az elején már mondtam is: becsületes munkával. A futballra szánt pénzt futballra kell fordítani, tisztességes szándékkal tenni a fociért. Ha ezek adottak, nagy baleset nem lehet. Eddig mások voltak a prioritások. Ennyi.
(Dunántúli Napló/bama.hu)
Mennyire lesz a munka gördülékeny és sima? Pécsi fórumokon elég sok negatív hangú megjegyzést lehetett olvasni a vállalás kapcsán. Mennyire nehéz keresztülvinni az ötleteit?
Nem nehéz, mert az ilyen arctalan véleményekkel nem szoktam foglalkozni. Ezek a kommentelők túl sokat valószínűleg még nem tettek le az asztalra. Nem hiszem, hogy miattuk nekem kellene szégyenkeznem. Védekezni pláne – a saját bőrömet viszem ezekkel az ügyekkel a vásárra. A saját elképzeléseim szerint működtetem ezeket a dolgokat, csak magamnak akarok megfelelni, és a munkatársaim ehhez tökéletesen asszisztálnak. Amíg minden nap hozzáteszünk valamit a világhoz – legyen ez könyv, bor, vagy foci – nincs okom ezekkel a kritikákkal foglalkozni. A vélemény természetesen szabad, és nyíltan bármikor állok mások rendelkezésére. De az arctalan, névtelen véleményeknek nem tulajdonítok nagy jelentőséget.
Apropó, munkatársak: mekkora az ő szerepük az eredményekben? Csapatmunka vagy egyéni teljesítmény eredménye az, amit elért? Az Önről szóló legendák szerint magányos farkasként indult, és most is nehezen befolyásolható vezető hírében áll.
Tökéletesen egyedi és tökéletesen csapatmunka: mindkettő. Az irányokat én szabom meg, a döntéseket én hozom – ennyiben egyéni teljesítmény. Onnantól csapatjáték, hogy ezt máshogy nem lehetne csinálni, csak a környezetem segítségével, akik a saját kreativitásukat is hozzáteszik az ötletekhez. Az a lényeg, hogy a stábokban nagyon jó emberek legyenek, nálunk pedig a tíz-tizenöt vezető ember nagyon jó.
Ha már az egyéni döntéseknél tartunk. Volt olyan döntése, amit nagyon megbánt?
Persze, mindenkinek vannak ilyenek. A fontos az, hogy ne ezek legyenek túlsúlyban. Én is emberből vagyok, hibázom – és mivel elég szuverén alkat vagyok, csak a saját hibáimból tudok tanulni. Nehéz nekem megmagyarázni, valamilyen elképzelésem miért nem működőképes. A kudarcok nem tántorítanak el. Az a lényeg, hogy a jó döntések legyenek túlsúlyban.
Nevesíthető valamelyik tévedése ezek közül?
Nagy stratégiai döntésekben nem hibáztunk, az apró tévedéseket pedig nem érdemes nevesíteni. A könyvkiadásban vannak sikerkönyvek, átlagos könyvek és bukások – már válaszoltam is, lehet tudni, melyik könyvet nem vették. Sportpéldával: ha nyolc igazolt játékosból kettő nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, szerintem jól döntöttünk. Ha hat nem váltja be ezeket, rosszul. Ez is csak nézőpont kérdése.