A brit szigeteken végzett fölmérés kimutatta, hogy 1980 óta megnőtt az egyedszámuk olyan fajoknak - bujkáló poszáta, berki poszáta, kiskócsag, sövénysármány -, amelyeknek eredeti élőhelye Dél-Európában található. Ugyanakkor az inkább Észak-Európára jellemző fajok - például fenyőrigó, szőlőrigó, füles vöcsök - egyedszáma csökkent Nagy-Britanniában.

"A madárfajok szinte bizonyosan az éghajlat változására reagálnak" - vélekedett Brian Huntley, a durhami egyetem kutatója, aki a cambridge-i egyetem szakembereivel és a brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) ornitológusaival együtt készítette a fölméréseket összegző jelentést.

A madarak és a pillangók az elsők között alkalmazkodnak az éghajlat változásához, hiszen repülve nagy távolságokat képesek megtenni, hogy hűvösebb élőhelyet találjanak maguknak. Más élőlények, főleg növények esetében a helyváltoztatás jóval hosszabb időt vesz igénybe.

A madárfajok elterjedésében kimutatott változások egybevágnak azokkal az előrejelzésekkel, amelyeket tudományos műhelyek készítettek a globális fölmelegedéssel összefüggésben. Az utóbbi jelenségért az ENSZ illetékes testülete a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) erőművekben, üzemekben és gépjárművekben történő elégetését teszi felelőssé.