Marat gyilkosa

Marie-Anne Charlotte de Corday d'Armont, mint neve is mutatja, régi normandiai nemesi családból származott. Anyja korai halála után egy caeni zárdában nevelkedett, majd nagynénje vette magához, aki örökösének is megtette.

A rojalista érzelmű, de a felvilágosodás eszméi iránt is fogékony lányt egyre jobban elborzasztották a forradalom eseményei: a királyság megdöntése és XVI. Lajos kivégzése, a girondisták eltávolítása a Konventből, a polgárháború veszélye.

Végül úgy döntött, az ókori hősök példáját követve ő megszabadítja hazáját egy zsarnoktól, áldozatának Marat-t szemelte ki, akit a rémuralom legnagyobb felelősének tartott. A forradalmi diktatúra elméletét kidolgozó Marat ekkorra már elszigetelődött, de A nép barátja című lapja révén megőrizte befolyását a tömegekre.

Corday Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című munkájával hóna alatt Párizsba utazott, a piacon vásárolt egy kést, majd levelet fogalmazott, amelyben kifejtette tettének indítékait.

Többszöri próbálkozás után július 13-án este egy állítólagos caeni összeesküvés leleplezésének ígéretével jutott be a forradalmárhoz, aki súlyos bőrbetegsége miatt fürdőkádjában fogadta. Marat épp egy papírlapra írta a neveket, amikor a lány szíven szúrta a ruhája alól előrántott késsel.

Még a helyszínen letartóztatták, tárgyalása július 16-án kezdődött. A méltóságteljesen viselkedő vádlott a bíróság előtt kijelentette, tettét egyedül követte el, hozzátéve: "Megöltem egy embert, hogy megmentsek százezret" - utalásként Robespierre a király halálra ítélése előtt mondott szavaira.

A halálos ítéletet másnap, 1793. július 17-én mondták ki és azonnal végre is hajtották a hírhedt nyaktilóval. Közvetlenül a kivégzés után az egyik alkalmi hóhérsegéd felkapta a levágott fejet a kosárból és pofon ütötte - szemtanúk szerint az arc a felháborodástól elpirult... (A férfit, Marat elszánt hívét a kivégzés szabályainak megsértése miatt később három hónapra bebörtönözték.)

A jakobinus vezetők férfi tettestársat keresve elrendelték a holttest felboncolását is, mert nem hitték el, hogy a tett elkövetésére egy nő egyedül is képes lett volna.

A nemes eszméktől vezérelt, de politikailag tájékozatlan lány tette céljával ellentétes hatást ért el. Marat mártírnak kijáró temetésben részesült, a terror öngerjesztő folyamata új erőre kapott. Az akció erősítette a jakobinus vezetők nők iránti ellenszenvét is, s nagyban hozzájárulhatott Marie Antoinette kivégzéséhez.

Corday a XIX. századtól már hősnőnek számított, aki életét adta hazájáért - megítélésének változására jellemző, hogy a klasszicista David 1793-ban készült Marat halála című képén a meggyilkolt forradalmár szinte szentnek van beállítva, Baudry 1860-ban készült képén viszont már csak mellékalak a felmagasztosuló Charlotte Corday mellett.