A keselyűk már a Mátra körül szimatolnak?

Július elején a miniszter kénytelen volt átgondolatlanná minősíteni saját, alig másfél hónapos, támogatható döntését, mely szerint május végétől már a Debreceni Egyetem keretein belül tevékenykedett volna a Mátrai Gyógyintézet (MÁGY).

A Kékestetői Szanatórium nyilvánvalóan a Mátrai Gyógyintézet legértékesebb része, amely kis módszerváltással akár magánzsebekbe profitot tömő vállalkozássá is átalakítható.
Míg ez az egység egyedülálló klimatikus adottságai miatt a mindig jó időben jó helyen lévőknek hozná a pénzt, addig a Debreceni Egyetemen keresztül az állam nyakán hagynák azt, ami csak vinné a pénzt: a Heves megyei betegek ellátását szolgáló, Mátraházán lévő, kórház funkciójú egységet.

A Székely Tamás iránti kezdeti bizalom akár igen gyorsan is eltűnhet!
A minap kaptunk a miniszter úrtól ,Biztonság és Partnerség: Feladatok az egészségügyben 2010-ig, címmel jóhiszeműen megvitatandó, támogatásra váró tervet. Meglátjuk, van-e olyan janicsárrá vált betegszervezet, amely szemet hunyva minden, az általa képviselt betegek elleni árulás fölött, megelégszik a benne olvasható, biztosíték nélküli ígéretekkel.

Az esélyegyenlőség újabb megcsúfolásával, másként nem pótolható lehetőség veszik el Kékestető kivonásával, az ország nem Heves megyében élő, túlnyomó többsége számára.
A módszer már ismert. Az állam, hogy szabaduljon az őt terhelő felelősségtől és a kiadásoktól, leadja az intézményeket olyan önkormányzatoknak, amelyeknek még kevésbé van pénze a közérdekű fenntartásra. A következő lépcsőben már csak sajnálkozó ábrázattal ki kell hirdetni, nincs más lehetőség, mint a kényszerű idegen kezelésbe adás illetve privatizáció.

A fő kérdés, hogy tűrjük-e mindezt, mint a kimúlás előtti utolsó rúgásig is csak panaszosan bégető birkák. Ha igen, talán meg is érdemeljük!
Ha nem tűrjük, akkor a betegeknek gyógyulást, enyhülést adó Mátrának még a környékéről is el kell riasztanunk a rablótőke címerállatának beillő, emberszabású, falánk dögkeselyűket!
Főként azok érdekében, akik egyáltalán nem hasonlítanak a nyertesek azon törpe kisebbségéhez, akik akkor és ott nem véletlenül előfordulva, immár politikauraló tőkeerőként erősítették meg korábbi, hajdan még a közvetlen diktatúrairányításban kipróbált politikai erejüket.