Magyarországon nem lehet vita abban, hogy a szélsőségeknek nincs helyük a társadalomban. Nehéz kérdés azonban, hogy mit lehet kezdeni ezzel a jelenséggel.

Megfelelő jogszabályok

Elsősorban meg kell különböztetni, hogy szélsőséges gondolkodásról, vagy szélsőséges cselekedetekről beszélünk, a kettő ugyanis nem feltétlen fedi egymást. A szélsőséges cselekményekkel kapcsolatban megfelelő jogszabályi hátteret kell kialakítani, hogy fel lehessen lépni ellene. Ennek a nehézségét mutatja, hogy az ún. gyűlöletbeszéd-törvényről évek óta folyik a hol fellángoló, hol elcsendesedő vita, különösebb eredmény nélkül.

A szélsőséges gondolkodás azonban egyelőre megoldhatatlan feladatnak tűnik. Igazi politikusi kihívás a társadalmi atmoszféra olyan áthangolása, hogy az állampolgár érezze a politikum irányába való elhivatottságát, amihez azonban egyfajta konszenzusnak kell lennie a politikai erők között. Így nagyobb eséllyel tesz le a szélsőségre hajlamos egyén a szélsőséges gondolkodásról – de ezzel az írás végén foglalkozunk bővebben.

Egyenlő távolság

A megoldásokat is meg kell válogatni, nehogy a fagyi visszanyaljon. A napokban alakult Magyar Nácivadász Szövetség (MNSZ) például pont alkalmatlan arra a feladatra, amit önmaga elé kitűzött: levadászni a nácikat.

Először is azért, mert a honlapján semmi újdonsággal nem tud szolgálni, azok nevei, képei, telefonszámai vannak fent, akiket a közbeszéd egyébként is szélsőségesnek titulál.

Másodszor pedig, korábban joggal volt többször botrány abból, hogy a kuruc.info annak idején közéleti személyiségek telefonszámait nyilvánosságra hozta. Az MNSZ ugyanezt csinálja, csak a másik oldalról. Alighanem az arról szóló vita, hogy ki érdemelte meg az elérhetőségeinek nyilvánosságra hozását, a zaklatást, s ki nem, az nagyjából parttalan lenne, azonban abban biztosak lehetünk, hogy megoldást nem jelent semmire.

Az egyenlő távolsághoz pedig illene tartani magát mindenkinek: mindegy ugyanis, hogy valaki baloldali, vagy jobboldali szélsőséges. Sarkítva: a nyilas terrorra a kommunista terror nem lehet adekvát válasz. Nem lehet egyszerre küzdeni a szélsőjobboldal ellen, s támogatni a szélsőbalt, másképpen megfogalmazva: a szélsőjobb elleni jogos küzdelemnek nem lehet módja egyéb szélsőséges megnyilvánulás. Márpedig az MNSZ stílusában mindenképpen szélsőséges, pont úgy, mint a kuruc.info.

Fogalmi tisztázás

Harmadszor pedig tisztában kell lenni bizonyos fogalmakkal azoknak, akik nácivadászatra adják a fejüket. A "náci ideológiát terjesztő kisnyilas" igazi képzavar, ugyanis a nácik az ”árja német faj“ felsőbbrendűségét hirdették, míg a nyilasok a magyarokét, a fasiszták pedig eredetileg nem tudták magukénak a fajelméletet. Az igaz, hogy mindhárom ideológia kirekesztő volt, de nem fedték egymást.

Negyedszer pedig, a szélsőségesség és a radikalizmus sem ugyanaz. A radikálisok ugyanis nem törnek az államrend épségére, illetve nem propagálnak erre vonatkozó nézeteket, míg a szélsőségesek igen. Az MNSZ honlapján szereplő emberek közül többet ki lehetne szelektálni ez alapján.

Annak idején Rákosi elvtárs fasisztázta le az ország teljes lakosságát, manapság pedig pár honlap pörög ugyanazon téma körül, mintha iszonyatosan veszélyes lenne. Hogy mire jó ez? A riogatáson kívül sok mindenre nem. Magyarországnak vannak rendvédelmi szervei, így ha valaki az állam rendjét megbontó, az államot, s az államformát veszélyeztető (azaz: szélsőséges) cselekményről tud, akkor azt nem honlapokra kell feltenni, hanem haladéktalanul értesíteni a rendőrséget, az állampolgári kötelesség. Vonatkozik ez mindenre, ami az alapvető fogalmak pontos ismeretét nélkülözve, heccből, személyes meggyőződés alapján uszít emberek, közösségek, pártok ellen. Aki ezt csinálja, hívja magát „igazmagyarnak”, vagy anti-nácinak, csak a társadalom bizonyos részét veri át azzal, hogy hisztériát kelt zsidóbűnözésről, meg tomboló nácizmusról.

Szemet szemért?

Bárándy Gergely MSZP-s képviselőt is megkérdeztük az ügyről, aki nem konkrétan a nácivadász szövetséggel kapcsolatban, hanem általánosságban nyilatkozta a HírExtrának, hogy nem híve a „cél szentesíti az eszközt” típusú megoldásnak. A szélsőségek ellen hangsúlyozottan demokratikus eszközökkel kell fellépni – mondta. A szélsőséges stílusnak csak annyi eredménye lehet, hogy eldurvul a társadalmi kommunikáció, s a megsemmisíteni szándékozott csoportok ugyanolyan választ igyekeznek majd adni, amilyen stílusú az őket ért támadás volt.

A jogszabály-módosításon és a társadalmi atmoszféra-változtatáson kívül megoldást kínálhat a sajtó is. Addig foglalkozott a magyar média fő sodorvonala a szélsőségekkel, amíg az ügy egy mellékes kellemetlenségből a közbeszédet uraló országos jelentőségű problémává nőtt. A sajtó nyújtotta nyilvánosságon nőtt meg a kuruc.info, ami legutóbbi – újabb – betiltásáig igazi lelki táplálékot nyújtott azoknak, akik arra vevők voltak.

Helyükön kezelni a dolgokat

Mi a tanulság? Ami biztosan, hogy nem kell túl sokat foglalkozni a Magyarországon alig létező szélsőségekkel, a nagyobb számú radikálissal, azonban a helyén kell tudni kezelni őket. Jelenleg ugyanis nem a kuruc.info és az MNSZ portálja jelent igazi veszélyt (mondom: foglalkozni azért kell a jelenséggel, ahogy jelen írás is teszi), hanem a nemzetgazdasági problémákból adódó egzisztenciális bizonytalanság, valamint az egymás megismerésének hiánya szítja legjobban az indulatokat.