"A spanyol válogatott a képzőművészet kategóriájába emelte a labdarúgást" - lelkendezik a címlapon az As a nemzeti együttes színeivel, "vérrel és arannyal" írt főcím - "Természetesen képesek vagyunk rá" (az Eb-cím megszerzésére) - alatt.
A különleges alkalomra az újság főcíme és címoldala megduplázódott, kinyitva az első és utolsó lapot összekapcsoló nagyméretű fotó látható, melyen "az Arsavin orosz csapata ellen végül táncra perdülő spanyol válogatott fesztiválja" olvasható.
"Tökéletes mérkőzés volt" - áll a sportlap egyik belső oldali értékelésében.
"Mi vagyunk a legjobbak" - harsogja a világba a másik nagy sportújság, a Marca, amely "diadalmas szimfónia" mottóval számol be Cesc Fabregas és a három gólszerző, Xavi, Güiza és Silva "előadóestjéről".
"Spanyolország elkápráztatta Európát" - véli a legnagyobb példányszámú napilap, az El Pais, emlékeztetve arra, hogy a válogatott harmadszor jutott el a döntőig. 1964-ben, Madridban - az akkor még Nemzetek Európa Kupájának nevezett sorozat zárásaként - 2-1-re nyert a szovjetek ellen, 1984-ben, Párizsban pedig 2-0-ra kikapott a házigazda franciáktól.
"Egy lépésre a dicsőségtől" - ezzel a címmel számol be a történtekről az El Mundo. Helyzetelemzése szerint amennyiben a spanyol csapat az érdes németek elleni, vasárnapi döntőben felvillant néhány elemet a csütörtöki szimfóniájából, övé lesz a bajnoki cím.
Az euforikus beszámolókban ugyanakkor fellelhető némi óvatosság is.
"Kétségtelen, hogy a spanyol válogatott a legjobb, de vigyázat, még semmit sem nyertünk" - figyelmeztet a Marca.
