A kulcs: az eredményességi pont

A második fontos komponense a rendszernek az úgynevezett eredményességi pontok számítása. Ezekkel akár már feltörni is lehet, de az ilyen felemelkedések csodaszámba mennek. A legjobb példa erre a jéghoki története: a tavalyi néhánymilliós "aprópénz" után — az idei remek szereplésnek köszönhetően — idén már tízmilliós nagyságrendekben gondolkodhatnak a vezetők, természetesen olimpiai selejtezőkkel is számolva. A hokisok esetéből kitűnik a lényeg: ha egy sportág számottevő támogatásokra akar szert tenni, eredményeket kell produkálnia. De hogy is lehetne sikeres egy sportág valamicske ráfordítás nélkül? Ördögi kör…

A legnagyobb baj, hogy ez a szituáció meglehetősen hasonlít az ’50-es, ’60-as évek sportpolitikájához. Akkor azt hangoztatták, olyan sportnak nincs létjogosultsága Magyarországon, mely nem hoz folyamatosan olimpiai pontokat. Ennek az idióta ideológiának esett áldozatul például a kosárlabda, vagy a jégkorong. S most valamilyen szinten ugyanez a helyzet: ki törődik például a kerékpársporttal — még úgyis, hogy Bodrogi László személyében éremesélyes bicajosunk lesz kint Pekingben?

A fentiekről, a saját szövetségük olimpiai támogatásáról és a támogatási rendszer viszontagságairól kérdeztünk néhány szövetség illetékesét.

A szövetségek elnézőek

A legtöbb sportágnál — főleg azoknál, melyek az ominózus táblázat második felén helyezkednek el — késve érkeztek az áprilisra beígért olimpiai felkészülési támogatások. Ilyen például a Magyar Tenisz Szövetség is, de mint Deák Attila főtitkár elmondta, ez náluk nem okozott fennakadást a felkészülésben. A támogatási rendszer hibáira viszont kitért. Elmondta: nem szerencsés, hogy néhány sportág eleve kevesebb eredményességi pontot szerezhet, mivel kevesebb versenyszámban szerepelhetnek.

Az öttusa szövetség főtitkára, Pécsi Gábor elmondta, az ő sportáguknak nemcsak hogy nem kellett várnia az áprilisi támogatásokra, hanem már év elején megkapták az első félévre esedékes felkészülési pénzeket. Persze nem volt ez mindig így, náluk például ez idén fordult elő először.

A kérdés csak az, miért kapta meg néhány szövetség már előbb, és néhány csúszva a támogatásokat?

Prioritás szerint

Ezen a ponton vissza is érkeztünk a támogatás örök körforgásához. Kétségünk se legyen afelől, hogy ha a kajak-kenu és a tollaslabda szövetség főtitkára egyszerre lenne a vonalban mintegy számon kérve az illetékeseket a pénzek átutalásainak csúszásáról, akkor bizonnyal a tollaslabda vezető kényszerülne várakozásra.

Pedig lehet, hogy nekik tényleg szükségük lenne a pénzre, talán az életben maradáshoz.