Bárd Imre arra épített, hogy jogi szempontból számottevő múltja volt, ugyanis többek között ő védte a Horthy-korszakban az illegális kommunista vádlottakat. Kádár János 1956 végén őt nevezte ki a budapesti ügyvédi kamara kormánybiztosává, amely jelentős eszköz volt a kezében kollégái ellenőrzésére. Nagy Imre ilyen okok miatt döntött úgy, hogy a bíróság által elé tett listáról őt választja védőnek - közölte a Nyílt Társadalom Archívum és az 1956-os Intézet által rendezett esemény szervezője.
A történész kifejtette: a védőbeszéd arra épített, hogy Nagy Imre folyamatosan a párthatározatok szellemében cselekedett, amikor pedig az addigi szokástól eltérő döntéseket hozott a párt élén, azt a megváltozó körülmények miatt tette. Az ügyvéd utalt a vád antimarxista koncepciójára, amikor azt állította az ügyész, hogy egyes csoportosulások idéztek elő akkora változást az eseményekben, amelyek az 1956-os forradalom és szabadságharc kitöréséhez vezettek. A marxista felfogás szerint ugyanis csak a társadalom egésze okozhat döntő mértékű változást - magyarázta.
Az ügyvéd arra is felhívta a figyelmet, hogy a párt politikai bizottsága hívta Nagy Imrét a parlamentbe beszédet mondani a tömegnek. Ez a beszéd azonban csalódást jelentett a tüntetőknek, és nem értettek egyet Nagy Imrével abban sem, hogy a szocializmust kell megreformálni. Figyelemre méltó, hogy a vád koronatanúját, Szántó Zoltánt "lehazugozta" Bárd Imre. Azt is megemlítette, hogy Nagy Imre kormányának nem volt lehetősége rendet teremteni, mert nem volt elegendő katonaságuk - elemezte a védőbeszédet Mink András.
A Nyílt Társadalom Archívum munkatársa felhívta a figyelmet, hogy a védőbeszédekben kétségbe vonták Nagy Imre és társainak tudatosságát és szándékosságát az események alakításában. A védők azt is mentségül hozták fel, hogy sok esetben tévedtek védenceik, amit viszont nem lehetett akkor sem büntetőjogi kategóriának venni - vélekedett.
Feltétlenül figyelemre méltó, hogy a védők egyike sem kért teljes felmentést védence számára, mert az ügyvédeknek is el kellett ismerniük, hogy 1956-ban ellenforradalom zajlott, viszont azzal védekeztek, hogy "a néphatalom már megszilárdult", ami miatt nem volt szükség halálos ítéletekkel példát statuálni - közölte.
Az utolsó szó jogán elmondott beszédében Nagy Imre már nem fejtett ki tényleges ellenállást, holott a tárgyalás korábbi napjain mindig azzal utasította el Vida Ferenc bíró, hogy majd ezen az alkalmon kifejtheti véleményét. Itt azonban már szinte kizárólag arról beszélt, hogy a bíróság csak a vád tanúit hallgatta meg, valamint törvénytelennek minősítette az eljárást - tette hozzá Mink András.
Az utolsó szó jogán mondott beszédében Donáth Ferenc és Kopácsi Sándor még mindig nem tudhatta, hogy kivégzik őket vagy sem, ezért mindketten intenzív bocsánatkérésbe bonyolódtak, utóbbi el is sírta magát. Gimes Miklós azonban a legutolsó pillanatig nem hitte el, hogy kivégezhetik, mert nem tartotta jelentősnek saját tevékenységét, ugyanakkor a Kádár-rendszer vele is példát akart statuálni, mint "a pártba beférkőzött értelmiségivel".
Maléter Pál ebből az alkalomból azt hangsúlyozta, hogy jóhiszeműen járt el, az események teljes menetéről pedig nem volt tudomása - folytatta.
Vásárhelyi Miklós szintén bűnbánatot tartott, ám beszéde a mai hallgatónak nem tűnik őszintének, hadarva, gyorsan mondta el szövegét, mint egy kötelező penzumot. A történész szerint Vásárhelyi egyszer úgy nyilatkozott erről a beszédéről, hogy abban a helyzetben nem érezte erkölcsi kötelességének az őszinte viselkedést. Jánosi Ferenc pedig leginkább azt emelte ki az utolsó szó jogán, hogy apósa, Nagy Imre hatása alatt állt, az alól nem tudta magát kivonni. Mink András ehhez kapcsolódóan arra utalt, hogy az egész Nagy Imre-per során ő volt az egyetlen, aki a néhai kormányfővel nem került összeütközésbe.
