80 éves a filmrendező

Görög apától és francia anyától született Brüsszelben. Irodalmat és pszichológiát hallgatott a Sorbonne-on, muzeológusnak készülve művészettörténetet tanult az École du Louvre-ban. Közben elvégzett egy esti fotóiskolát is, s beleszeretvén a pillanat dokumentálásába feladta korábbi terveit. Évekig a legendás színész-rendező, Jean Vilar vezette párizsi Népszínházban dolgozott színházi fotográfusként. 1954-ben - Alain Resnais biztatására - elkészítette első dokumentum-játékfilmjét, a Párbeszédet. A film gyermekkorának kedvelt helyszínén, a dél-franciaországi Sete közelében lévő kis halászfaluban játszódik, s miközben előttünk két ember párbeszéde zajlik, a háttérben megismerhetjük a falu mindennapi életét is.

A világhírt az 1961-ben készült Cléo 5-től 7-ig című alkotása hozta meg számára. Egy, a rákszűrés eredményére várakozó fiatal énekesnő délutánjának aprólékos ábrázolásával Varda egzisztencialista kérdéseket vet fel. A filozófiai kérdésfeltevés később sem idegen tőle, legtöbb munkájában a női szerepekkel, a nő társadalmi helyzetével, sorskérdéseivel, a köznapi emberi lét és a mögötte kibontakozó örök nagy drámákkal foglalkozik. Legfőbb célja, hogy objektíven láttassa, felmérje a körülötte zajló életet, s ebből a szempontból pályájának fontos állomásai rövidfilmjei is (Opera Mouffe, A part mentén, Távol Vietnamtól, A nő válaszol).

1965-ben készítette el első színes és teljes mértékig fikciós játékfilmjét, a kritikusai szerint is talányos Boldogságot, majd egy év múlva szürrealista fikciót rendezett Teremtmények címmel. A hatvanas évek végén férjével, a szintén rendező Jacques Demyvel Amerikába látogatott, s dokumentumfilmet készített a Fekete Párducok egyik vezetőjéről. Demytől két gyermeke született, Mathieu több filmjében is szerepet kapott, lányuk, Rosalie azonban nem szívesen szerepel a vásznon.

A hetvenes években nagy sikert aratott a feminista filmjei sorába illeszkedő Az egyik énekel, a másik nem, amelyben két barátnő párhuzamos sorsát követte végig. 1977-ben férjével létrehozták a Ciné-Tamarist, amely nagyobb szabadságot biztosított művészi elképzeléseik megvalósítására. 1985-ös Sem fedél, sem törvény című filmje, amelyben a társadalmon kívül élő csavargólány, Mona életét és halálának körülményeit mutatta be, a Velencei Filmfesztiválon fődíjat kapott.

1990-ben meghalt Demy, s Varda trilógiába kezdett a férfi életéről, ennek egyik legszebb darabja A nantes-i Jacquot. 1995-ben a mozi születésnapjára készítette a sztárok sorát felvonultató Százegy éjszakát, amely azonban nem aratott sikert. Több díjat is elnyert viszont a társadalom legalján élőkről szóló, Kukázók című dokumentumfilmje, amelynek elkészítette folytatását is.

A 2001-ben César életműdíjat kapott Varda napjainkban sem pihen, valószínűleg az idén kerül mozikba életrajzi dokumentumfilmje, a Les Plages d'Agnes.