Lévai Balázs újabb kötete

A Bestseller című műsort, majd annak kötetekbe foglalását az motiválta, hogy a magyar olvasók jobban megismerhessék a kortárs világirodalmat - mondta el az MTI-nek Lévai Balázs. Úgy választotta ki interjúalanyait, hogy az illető legyen világklasszis, és legyenek magyarul olvasható művei.

A műsor négyéves története során minden "kiszemelt" irodalmi személyiséget megszólaltatott. Az első kötet 12, a második 13 interjút tartalmaz: megszólalt V.S. Naipaul Nobel-díjas brit író, Trinidad és Tobago szülötte, Umberto Eco olasz, John le Carré brit, Philip Roth amerikai, Bret Easton Ellis szintén amerikai szerző - az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége -, Pawel Huelle lengyel író, újságíró, a Gazeta Wyborcza című lap kolumnistája, Ken Follett brit, Roland Schimmelpfennig német író, drámaíró - akinek a Látogatóban apánál című darabját márciusban mutatta be a kecskeméti Katona József Színház - Salman Rushdie indiai születésű brit, Margaret Atwood kanadai író, költő, kritikus, Michael Ondaatje Sri Lanka-i (Ceylon) születésű kanadai író, költő, Kazuo Ishiguro japáni születésű brit író és Roddy Doyle ír drámaíró, író.

A szerző elmondta: Bret Easton Ellis elképedt, amikor megtudta, hogy készült interjú Philiphe Rothtal, mivel az amerikai író soha senkinek nem nyilatkozik.

Lévai Balázs szerint az, hogy egy "betervezett" alanya sem utasította vissza, talán a magyarok egyfajta "romantikájának" tudható be. Egyedül Milan Kundera utasította el - nagyon udvariasan - mondván: nem tud kamerák előtt beszélgetni, s 30 éve nem adott tévéinterjút senkinek sem.

A személyes találkozások alapján John le Carré lopta be magát leginkább Lévai Balázs szívébe. Az akkor 73 éves, nagyon kedves, nyitott, jó kondícióban levő író - aki londoni házában fogadta a tévéstábot - úgy nézett ki, mint regényeinek hőse: egy nyugalmazott titkosügynök a hidegháború korából. A jóízű beszélgetés végén francia pezsgővel ünnepelte a magyar stábot. Lévai Balázs megjegyezte, hogy le Carré izgalmas kémregényeit Nagy-Britanniában a "magas" irodalomhoz sorolják.

Az első kötethez képest sokat változtattak a másodikon. Az első kötetben minden kérdést és választ érintetlenül hagytak, míg a mostani, 13 beszélgetést tartalmazó kötetben érvényesült a szemléletváltás: rövidítettek az interjúkon.

Összegzésként Lévai Balázs kiemelte, hogy akikkel alkalma volt beszélgetni, egytől egyig alázatos, fegyelmezett emberek, szigorú időbeosztás szerint élnek és dolgoznak, s a nekik legdrágábból, az időből adnak akkor, amikor kamerák elé ülnek beszélgetni.

A könyvben minden interjú után olvasható az útinapló, amely Lévai Balázs szubjektív írása az alanyaival való találkozás körülményeiről, a civil beszélgetésről, a lakásról, az utcáról, ahol az író lakik és arról, hogy milyen nyomokat hagyott benne egy-egy találkozás.