Az öregek a több százezres tömeggel együtt a hagyományos közös áhítatra, a pünkösd szombatján elmaradhatatlan csíksomlyói búcsúra igyekeztek, hogy az idén is együtt lehessenek magyar ajkú embertársaikkal. Hősiesen viselték a fizikai fáradalmakat a kisgyermekes anyák is, a kicsit sáros, síkos kaptatón tolva felfelé a gyerekkocsit.

Sokak számára ez az ünnep valóban szent, még akkor is, ha esetleg nem ismerik pontosan e búcsú eredetét, azt a győzelmet, amelyet a határőr katolikus székelység 1567-ben aratott János Zsigmond erdélyi fejedelem felett. Nem akartak ugyanis parancsszóra áttérni az unitárius vallásra. Azóta ez a 442. búcsú, az idők folyamán azonban már nem csupán a katolikusoké az összejövetel, hanem a magyarság sajátos világtalálkozójává is vált.

Erre utalhatott az idei ünnepi szónok, Schönberger Jenő szatmári püspök, amikor már az előző napokban adott interjújában úgy fogalmazott: olyan ez a találkozó, mint amikor a világban szétszóródott gyerekek az anyai házban találkoznak újra. Szentbeszédében hangsúlyozta: a jelenlévők nem csupán a nyelvben és a hitben vannak együtt, hanem a szeretet is összetartja őket.

Ez a szeretet valóban erősnek bizonyult, amikor minden esztendőben vállalták a tűző napon való közös verejtékezést és a közös imádságot. Más kérdés, hogy tavaly is, most is eső szakította félbe a lélek felemelkedésével párosuló napfürdőt. Akik tavaly a jégesőtől áztak bőrig, azok az idén a szentmise kezdetén előúszott fellegekből kapták nyakukba a záport. Bár a tömeg nagy része a zord idő ellenére is ott maradt a két Somlyó-hegy közti Nyeregben, nagyon sokan vonultak le már ekkor esernyőik oltalma alatt vissza a városba.

A tavalyi búcsúval ellentétben most a Nyereghez vezető úton nem uralkodott a "kufárok" szelleme. Nem korbáccsal űzték ki őket, hanem önkormányzati rendelettel tiltották meg, hogy "közterületen", vagyis az úttest szélén kínálják portékáikat. Emiatt a tavalyinál kevesebb bőrruha, mintás sapka, szőrmeáru, giccses kegytárgy, mindennapi csecsebecse csábította a zarándokokat; néhány stand árválkodott csupán a magánterületnek számító téren a kapuk előtt. Tavaly pünkösdkor női fehérneműt is árultak garmadával, és az egyházbarátnak korántsem nevezhető Che Guevara "díszlett" a nap ellen védő sapkákon, amelyek amúgy akkor sem fogytak mázsaszámra. A búcsúra jellemző illatok a sülő kolbászok, csirkecombok és kürtőskalácsok irányából azonban most is ott úsztak a levegőben.

A kegytemplomnál amúgy az idén is a szokásos kép tárult a zarándokok elé. Most is ott volt a "Szenteltvíz" feliratú műanyag hordó, a tikkadt lelkek egy kis csapon keresztül juthattak hozzá. Egy oszlopon sorban olvashatóak voltak a feliratok, amelyek szerint mise-előjegyzéshez balra, a gyónáshoz és az áldoztatáshoz jobbra kell fordulni, a kávézóhoz és a vécéhez pedig egyenesen előre kell haladni.