A kapitalizmus kritikáját megfogalmazó Marx Trierben született. Zsidó családból származott, de apja döntése szerint 1824-ben áttértek a lutheránus hitre. A bonni egyetemen jogot, Berlinben történelmet és filozófiát hallgatott, itt került kapcsolatba az ifjú hegeliánusok csoportjával. Sokáig fontolgatta, hogy maga is tanár lesz, de miután Feuerbachot és Bruno Bauert is megfosztották katedrájától, lemondott terveiről.
1842-ben a materializmus felé forduló társaival Rheinische Zeitung címmel ellenzéki lapot indított Kölnben, a porosz állam azonban nem nézte jó szemmel felforgató és a forradalom szükségessége mellett érvelő tevékenységét. Újságírói karrierje kezdetén ásta bele magát mélyebben a gazdasági folyamatokba, de a folyamatos cenzúra miatt feleségével elhagyta Kölnt és Párizsban telepedett le.
Párizsi korszakában már forradalmárként jelenik meg, ahogy mondja: "a kritika fegyvere nem helyettesítheti a fegyverek kritikáját". 1844-ben találkozott az éppen átutazóban lévő Friedrich Engelsszel és életen át tartó barátság alakult ki köztük. Első, az utópisztikus szocializmussal és a hegeli idealizmussal egyaránt szakító műveik számára nem találtak kiadót, pedig a Szent családban mondta ki a szerzőpáros először: "A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, de a feladat az, hogy megváltoztassuk."
Az 1840-es években Marx részese lett a párizsi forradalmi csoportok életének, ezért (a porosz vezetés nyomására) kiutasították, s ő Brüsszelben telepedett le. 1847-ben Engelsszel együtt tagja lett a Kommunisták Szövetsége nevű titkos szervezetnek, egy évvel később megírták a Kommunista kiáltványt, amelyben megfogalmazták egyik fő tételüket, miszerint minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Téziseik szerint az osztályharc végül a proletariátus győzelmével és egy osztályok és hatalom nélküli társadalom kialakulásával zárul majd.
Marx az 1848-as forradalmi tavasz után visszatért hazájába, ahol perbe fogták. Hosszas hercehurca után családjával végül Angliában telepedett le, itt élt haláláig. Engels támogatása ellenére nyomorgott, megélhetését biztosítandó újságcikkeket írt, közben folyamatosan kutatott és olvasott. Ennek eredménye lett a csak a XX. században megjelent A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai, majd A politikai gazdaságtan bírálatához.
1864-ben a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) megalakulásában vállalt szerepet. Három évvel később jelent meg fő műve, A tőke első kötete, a további kettő megírása azonban hosszan váratott magára, végül halála után Engels rendezte sajtó alá.
