Éljen! Mit is ünneplünk?

Palkovics Imre, a Munkástanácsok Szövetségének elnöke egyetértett e helyzetmegállapítással, majd a munkavállalók érdekeinek védelméről beszélt.

- Van okunk az ünneplésre? Van még a munkának becsülete?

- Ünneplésre semmi okunk. Mindennapjainkra a munkanélküliség, a létbizonytalanság jellemző, akinek munkája van, az munkahelyén igen gyakran a megaláztatással és kiszolgáltatottsággal találkozik. A társadalmi ügyekbe való beleszólás esélye szinte a nullával egyenlő. Az pedig, hogy még a munkavállalók szolidaritási napjává is tették máűjus elsejét, nem más, mint fából vaskarika. Ezek szerint eddig május elseje csak sörről és virsliről szólt? Ha viszont a szolidaritásról beszélünk, megkérdezhetjük hogy a Szakszervezeti Ligával és a Munkástanáccsal miért nem vállaltak szolidaritást a többi szakszervezetek? Mi az utóbbi másfél évben keményen küzdöttünk és küzdünk a megszorító intézkedések ellen! Semmiféle együttműködés nem tapasztalható az úgynevezett baloldali szakszervezetek részéről, élükön a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségével. Nem tartják elég hatékonynak a sztrájkot, az aláírásgyűjtést, a népszavazást a problémák megoldására. Vajon kikkel szolidárisak? Az MSZP-vel, a hatalommal vagy a munkavállalókkal? A Liga Szakszervezetekkel ellenben kitűnő a kapcsolatunk, nyíltan kiállnak a munkavállalók mellett - foglalta össze a véleményét, nem titkolt indulattal Palkovics Imre.

- Önök látják értelmét a sztrájknak, lehet általa eredményeket elérni?

- Azt gondolom, hogy az újkori magyar történelemben a legsikeresebb munkavállalói akciók az utóbbi hónapokban zajlottak. Az igazán nagy problémákat sikerült elkerülni egy széleskörű társadalmi összefogással, melyben a legnagyobb részt a Liga és munkástanácsok vállalták fel. Elsősorban a társadalombiztosítás kérdéskörére gondolok, mely koalíciós szakításhoz vezetett, az MSZP pedig kihátrált a privatizációs tervekből - állítja az elnök.

- A kormány szerint a sztrájk, a népszavazás gátolja - lassítja - a reformfolyamatokat. A Munkástanácsok Szövetsége hogyan képzeli el a reformok megvalósítását az érdekek sérelme nélkül?

- Tisztázni kell, mit is jelent a reform. Ami ma e címszó alatt zajlik, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető annak! A költségvetés egyensúlyi helyzetét csak a társadalom rovására próbálják helyrehozni. Rossz gazdaságpolitikával kormányoztak éveken át, ennek árát az állampolgárokkal szeretnék megfizettetni. Egyébként a reformfolyamatokkal az egész világon - így Európában is - problémák vannak. A globalizált világgazdaság olyan hatással van a társadalmakra, melyek átalakításokat tesznek szükségessé. Tisztességes helyen a reformok bevezetése előtt a döntéshozók leülnek az érintettekkel és tisztázzák, hogy egy átalakulási folyamatnak mik a költségei és hozamai. Ezt pedig térben és időben egyenlően kell elosztani. Amely folyamat nem így történik, az nem tartható fenn - lásd hazánkat. Kormányzás, stabilitás nincs, és a gazdasági növekedés is megtorpant.

Palkovics Imre ezután rámutatott arra, hogy Európában nagy jóléti szociális fejlődés ment végbe a II. világháborút követően, amelyből hazánk kimaradt. Létrejött az a szociális modell, melyhez mi is szerettünk volna csatlakozni. Menet közben azonban a nemzetközi nagytőke hatására a európai szociális modell támadásnak lett kitéve. A jóléti állam intézményeit megpróbálják költségtakarékosan működtetni, illetve leépíteni, hogy a profit termelése még hatékonyabbá váljék. A szociális jóléti állam maradéka még sokkal jobban eltartja a nyugat-európai országok munkavállalóit, mint a volt szocialista országok utódállamainak gazdasága, de láthatóan nekik is küzdelmes harcot kell folytatniuk. A nyugati munkavállaló is azért aggódik, hogyan tudja megőrizni munkahelyét, egzisztenciáját. Az európai szakszervezeti mozgalom ezért meghirdette offenzíváját, az agresszívabb fellépést a munkások érdekei mellett. A cél, hogy a társadalom három alapvető szereplőinek - civil szféra, állam és gazdaság - egymáshoz való viszonya kiegyenlítődjön. Ha ez az egyensúly fejre áll, akkor az a helyzet alakul ki, ami nálunk is tapasztalható: a gazdaság diktál a politikának, a politika pedig tudomásul veszi, hogy nem a társadalomnak tartozik elszámolással, hanem a választási propagandáját finanszírozó befektetőknek.

- A döntéseket a kormány hozza, a pártok viszont az országgyűlés ülésein befolyásolhatják a kormány tevékenységét. A szó valódi értelmében vett munkások nem hiányoznak a parlament padsoraiból?

- Időnként vannak "díszmunkások", mint én is voltam az első demokratikus választást követően. Én még komolyan vettem a szerepemet, próbáltam lépéseket tenni annak érdekében, hogy ne csak kirakatpolitikus legyek. Sikerült a munkavállalói tulajdonról törvényt elfogadtatni, azonban Horn Gyuláék visszatérésével megsemmisítették. Ma nagy szükség volna egy munkavállalói érdekeket felvállaló, azokat megjelenítő pártra, de addig, amíg a jelenlegi pártfinanszírozás zajlik, erre nincs remény. Hiszen a munkások mögé nem áll sem nemzetközi, sem hazai befektetői réteg, nyilvánvaló, hogy saját maga ellen finanszírozzon egy politikai erőt. Ha a munkások érdekeit védő erők megszólalnak, azokat ma demagógnak, populistának, rossz esetben szélsőségesnek minősítik. Ebből a zárt körből nehéz kitörni, de ezen kell munkálkodnunk.