Kultúra-zene Beethoven Fellegi Ádám koncertjén

Fellegi Ádám szerint Beethoven op. 133-as, 1825 nyarán-őszén kelt és Rudolf főhercegnek ajánlott Nagy fúgája, amelyet a 18. vonósnégyesként szoktak emlegetni, rendkívüli nehézségű kompozíció.

Még nehezebb azonban a zeneszerző által e műből készített négykezes zongoraletét, amely 134-es opuszként szerepel az életműben. Beethoven kiadója rábízta valakire az átírást, de a zeneszerző nem volt a munkával megelégedve, így maga készítette el a zongoraverziót - fűzte hozzá a zongoraművész.
"A fiatalabb Suki Andrással mutatjuk be a művet. A 100 Tagú Cigányzenekar prímásának, Suki Andrásnak a fia 2005-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, teljesen véletlenül találkoztunk" - fogalmazott a Liszt-díjas zongoraművész, hozzátéve: beszélgetésük során került szóba a négykezes játék és azután a Nagy fúga előadása.

Egyetlen klaviatúrán fizikailag is különösen nehéz megoldani az interpretációt, hiszen az egyik előadó bal keze és a másik jobb keze akadályozza egymást. Két azonos minőségű és hangolású zongorán könnyebben megoldható lenne az előadás, de ilyen nem állt Fellegi Ádám rendelkezésére, tehát technikailag maximálisan ki kellett dolgozni a játékot. Az alkotás nehézségét jelzi, hogy a vonósnégyesek is ritkán tűzik műsorra a Nagy fúgát.

Fellegi Ádám tudomása szerint a Régi Zeneakadémián futó, ismerősöknek és barátoknak szóló bérletsorozatában a Beethoven-mű magyarországi bemutatóként hangzik el; Hauser Adrienne és Kocsis Zoltán évekkel ezelőtt néhány nem nyilvános házi koncerten már játszotta a darabot.