Trump és Hszi csúcstalálkozója: Európának sem mindegy, mire jut Washington és Peking

Hszi Csin-ping kínai elnök szerdán érkezik az Egyesült Államokba, ahol háromnapos csúcstalálkozón tárgyal Donald Trump amerikai elnökkel. A két vezető alig egy éven belül harmadszor ül tárgyalóasztalhoz, és ezúttal a kereskedelem mellett a mesterséges intelligencia, valamint a ritkaföldfémek ügye is napirendre kerül.

A találkozó különösen fontos lehet Európa számára. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi konfliktus ugyanis nem marad kétoldalú ügy: ha az amerikai vámok miatt a kínai export egy része az európai piacokra terelődik, az közvetlenül érintheti az uniós vállalatokat.

Washington és Peking 2025 októberében, több héten át tartó kereskedelmi feszültség után állapodott meg egy kereskedelmi fegyverszünetben. A két ország között korábban oda-vissza bevezetett vámok meghaladták a 100 százalékot is. A fegyverszünet november 10-én jár le.

Közben az Európai Unió júniusban kulcsfontosságú tárgyalásokat kezdett Pekinggel annak érdekében, hogy mérsékelje a Kínával szembeni, napi mintegy egymilliárd eurós kereskedelmi hiányát. Brüsszel októberi határidőt szabott arra, hogy kézzelfogható eredmények szülessenek.

A mostani amerikai–kínai csúcstalálkozó előtt ráadásul változott a geopolitikai környezet is: az Iránnal kirobbant háború megemelte az energiaárakat, és fokozta a nyomást Trumpon a novemberi félidős választások előtt. Kínai adatok szerint közben egy év alatt 34,4 százalékkal nőtt az Egyesült Államokba irányuló kínai szállítások értéke, Kína kereskedelmi többlete pedig mintegy 29,2 milliárd dollárra nőtt.

„Hszi Csin-ping úgy érkezik Washingtonba, hogy nála van az előny, még amerikai földön is” – mondta Alicia García Herrero, a brüsszeli Bruegel elemzője.

Vámok: jöhet az enyhülés

A csúcstalálkozó egyik központi témája a kereskedelmi fegyverszünet meghosszabbítása lehet. Az Egyesült Államok és Kína egy éve próbálja stabilizálni a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, miután a kölcsönösen kivetett vámok valóságos vámháborúhoz vezettek.

Európának ugyanakkor nem mindegy, milyen megállapodás születik. Az amerikai Kína-ellenes vámok ugyanis könnyen azt eredményezhetik, hogy a kínai gyártók más piacokon – köztük az Európai Unióban – próbálják értékesíteni az Egyesült Államokba szánt termékeiket.

A mostani tárgyalások ugyanakkor az amerikai–kínai kapcsolatok stabilizálását is hozhatják.

Jamieson Greer amerikai kereskedelmi képviselő szerint Washington és Peking „néhány bejelentést” tesz majd a mezőgazdaságról és a nem vámjellegű kereskedelmi akadályokról. Emellett kölcsönös vámcsökkentés is várható mintegy 30 milliárd dollárnyi áru esetében.

„Azt várjuk, hogy Trump szerezzen egyfajta győzelmet, amelyet el tud adni a félidős választások előtt, Kína pedig egyszerűen több időt vásároljon magának ipari bázisának megerősítésére” – mondta Ivano di Carlo, az European Policy Centre szakértője.

Ritkaföldfémek: Európa ismét kiszorulhat

A kereskedelmi fegyverszünet a ritkaföldfémek exportjára is kiterjedt. Ezek az ipar számára stratégiai fontosságú nyersanyagok, amelyekből Kína meghatározó szerepet tölt be a kitermelésben és különösen a feldolgozásban.

A tavalyi kereskedelmi háború során Peking korlátozta a stratégiai anyagok globális exportját, ami komoly kockázatot jelentett az európai ipar számára.

A kérdés a múlt héten is napirenden volt: Maroš Šefčovič, az EU kereskedelmi biztosa videóhíváson egyeztetett kínai kollégájával, Wang Wentao kereskedelmi miniszterrel.

A tárgyalási pozíciók azonban nem azonosak. Alicia García Herrero szerint Washingtonnak jóval nagyobb alkupozíciója van Brüsszelnél, amikor a ritkaföldfémekhez való hozzáférés biztosításáról van szó.

„Az Egyesült Államok Európa nevében fog tárgyalni, Európának pedig meg kell fizetnie ennek az árát” – fogalmazott az elemző. Ez azt jelentheti, hogy miközben Európa számára létfontosságúak ezek az alapanyagok, a róluk szóló alku alakításában az EU kevésbé lesz meghatározó szereplő.

Az AI-ról Washington és Peking tárgyal, Európa pedig kívül marad

A csúcstalálkozó másik, egyre fontosabb témája a mesterséges intelligencia lehet. A két nagyhatalom egyszerre próbálja kezelni az AI fejlesztésének biztonsági kockázatait és megőrizni technológiai előnyét a másikkal szemben.

Az elmúlt hetekben ismét felerősödtek az aggodalmak az AI biztonságával kapcsolatban. Jacob Coxon, aki korábban az OpenAI és az Anthropic kutatójaként is dolgozott, két hete az X-en arról írt, hogy a két vállalat „az életünkkel játszik”, és hogy az AI fejlesztésén dolgozók közül egyesek komolyan úgy gondolják: a technológia az évtized végéig akár az emberiség pusztulását is okozhatja.

A nyáron több konkrét incidensről is beszámoltak, köztük arról, hogy az OpenAI ügynökei feltörték egy másik AI-vállalat, a Hugging Face platformját.

Washington és Peking egyaránt beszél az AI jelentette kockázatokról, miközben technológiai versenyük egyre intenzívebb. Vasárnap Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter és He Lifeng kínai miniszterelnök-helyettes egy úgynevezett „AI-forródrótról” is tárgyalt.

A javaslat egy olyan értesítési mechanizmus lenne, amelyen keresztül az Egyesült Államok és Kína figyelmeztethetné egymást, ha egy mesterséges intelligenciával kapcsolatos incidens olyan súlyossá válik, hogy az már a nemzetbiztonságot veszélyezteti. A Bruegel elemzője szerint ennek jelentősége túlmutat a konkrét technológiai kérdésen.

„Ez az AI-párbeszéd, amely a nukleáris fegyverkezési verseny vörös gombjához válhat hasonlóvá, kizárólag az Egyesült Államok és Kína között zajlik” – mondta García Herrero. Szerinte ez azt eredményezi, hogy Európa „nem létező” szereplővé válik egy önálló hatalmi pólushoz képest.

Európának egyre kevesebb beleszólása marad?

A washingtoni csúcstalálkozó így nem pusztán az amerikai–kínai kapcsolatok alakulásáról szól. A vámokról, a stratégiai nyersanyagokról és az AI-ról születő megállapodások egyaránt hatással lehetnek az európai gazdaságra és az EU mozgásterére.

Európa közben saját tárgyalásokat folytat Pekinggel, ám a mostani helyzet azt mutatja, hogy a két legnagyobb globális hatalom közötti alkukban az EU könnyen a döntések követőjévé válhat.

García Herrero szerint a csúcstalálkozó végső soron „megerősíti a G20-as világ természetét”: a globális ügyek alakításában néhány nagyhatalomnak van meghatározó súlya, miközben más szereplőknek egyre nehezebb önálló pólusként fellépniük.