Ezeket a csapatokat senki sem szeretné ellenfélként látni októberben

Az alapszakasz és a playoff más képességeket jutalmaz. Hat hónap alatt a baseball a tudás és a keretmélység próbája. A gyenge pontok előbb-utóbb felszínre kerülnek. Egy csapat egy ideig még elboldogulhat vékony kezdődobó-rotációval, bizonytalan középső bullpen-résszel vagy néhány gyengébb ütőpozícióval, de ezeket a hiányosságokat sokkal nehezebb elrejteni egy teljes alapszakaszon keresztül.

Október azonban más történet.

Kevesebb a mérkőzés, több a pihenőnap, és minden találkozónak nagyobb a tétje. A csapatok a legjobb dobóikra és ütőikre összpontosítják a terhelést. A menedzserek a legjobb reliefdobóikkal már az ötödik vagy hatodik inning után lezárhatják a mérkőzéseket. Egy szupersztár ütő vagy egy ász kezdődobó pedig aránytalanul nagy hatással lehet egy rövid párharcra.

A véletlen szerepe is megnő. Egy negyedik ütőjátékos áprilisban 20 ütésből kétszer ér el találatot, és a szezon megy tovább. Ha ugyanez októberben történik, akár véget is érhet a csapat idényének.

A „félelmetes” csapat tehát nem feltétlenül azonos a „legjobb” együttessel. A kérdés az, mennyire koncentrálódik a tehetség a keretben, mennyire képesek elrejteni a gyengeségeiket, ki kerül csúcsformába a megfelelő időben, és hányféleképpen tudják gyorsan a maguk javára billenteni egy rövid párharc alakulását.

A koncentrált erőgép: Dodgers

A Dodgers a kézenfekvő válasz.

Igaz, Blake Snell és Shohei Ohtani egészségi állapota kérdéseket vet fel. Edwin Díaz sem azt a szerepet tölti be a bullpen végén, amelyet a csapat remélt tőle. Ráadásul az együttes sluggingmutatója több mint tíz ponttal elmarad az előző két év eredményétől. A Los Angeles ennek ellenére továbbra is a World Series egyik kiemelt esélyese, és olyan csapat, amellyel senki sem szeretne találkozni.

A Snell, Tarik Skubal, Yoshinobu Yamamoto és Tyler Glasnow vezette kezdődobó-rotáció a lehető legerősebbek közé tartozik. Mögöttük egy ugyan öregedő, de továbbra is a liga egyik legjobb ütősora áll. A fogadási piac és a különböző modellek még mindig a Dodgerst tartják a legyőzendő csapatnak: a FanGraphs 29,3 százalékos esélyt ad nekik a bajnoki cím megszerzésére.

A csapat, amelynek nincs nyilvánvaló gyenge pontja: Brewers

A Dodgers a favorit, de amellett is lehet érvelni, hogy a Brewers még félelmetesebb ellenfél lehet a rájátszásban.

A Milwaukee, nem pedig a Dodgers vezeti a Major League-et a pontkülönbség tekintetében.

A szezon gyenge kezdése után a Brewers május 1. óta 82–44-es mérleget produkált, ami öt győzelemmel jobb a következő helyen álló Rays eredményénél. Április óta minden hónapban átlagon felül teljesítettek.

A Brewersben az a legijesztőbb, hogy nincs olyan egyértelmű gyenge pontjuk, amelyre az ellenfelek építhetnének.

Az idei szezon legdominánsabb dobója, Jacob Misiorowski náluk játszik. A tavalyi újoncidényével ellentétben ezúttal semmi jele a visszaesésének. A második félidőben is domináns maradt, K–BB-mutatója 29 százalékos. Magas dobósebessége stabilan megmaradt. Logan Henderson szintén szinte ütésképtelennek bizonyul ebben az időszakban: a szünet óta 2,22-es ERA-t produkált, az ellenfelek mindössze 17,1 százalékos ütőátlagot értek el ellene, K–BB-mutatója pedig 26,9 százalékos.

A kezdődobó lecserélése után sem lesz könnyebb az ellenfél dolga. A Brewers reliefdobói a 30 csapatos mezőnyben a negyedik helyen állnak 3,41-es ERA-val, míg a fWAR-mutató alapján a harmadikak 6,6-os értékkel.

A dobókat kiváló védekezés segíti.

Bár a Brewers nem rendelkezik kiemelkedő erejű ütősorral, a játékosok minőségi ütésekkel és türelmes teljesítménnyel építik fel a támadásokat. Hét kvalifikált Brewers-ütő OPS+ értéke legalább 100, amivel a rájátszásba várt csapatok között csak a Dodgers előzi meg őket nyolc ilyen játékossal. Összehasonlításképpen: a Philliesnél mindössze két játékos éri el ezt a szintet.

A Milwaukee ráadásul jó formában van. Az elmúlt 30 napban 17–9-es mérleget ért el, amivel holtversenyben a második legjobb csapat a ligában.

A FanGraphs szerint a Brewersnek a Dodgers után a második legnagyobb esélye van a bajnoki címre, 13,9 százalékkal. A csapat az alapszakaszra és az októberi rájátszásra egyaránt alkalmas kerettel rendelkezik.

Rendben, ezek egyértelmű esélyesek. De mi a helyzet a többi csapattal?

A középszerűnek tűnő lehetséges divíziógyőztes: Guardians

Néhány héttel ezelőtt még elveszettnek tűnt a Guardians szezonja, most viszont már közel áll ahhoz, hogy biztosítsa helyét a rájátszásban – sőt, akár kiemelést is szerezzen – a rendkívül nyitott American League-ben.

Cleveland azok közé a csapatok közé tartozott, amelyek valóban jól jöttek ki az átigazolási határidőből. Az új igazolások, valamint az első idényfélidőben gyengébben teljesítő játékosok, például Steven Kwan javuló teljesítménye egyaránt lendített a korábban akadozó támadójátékon. Augusztus 1. óta a Guardians a nyolcadik legtöbb pontot szerezte a Major League-ben: kedd előtt 216-nál járt.

Egy kevésbé nyilvánvaló előny októberre? Cleveland vezeti a ligát azon ütőhelyzetek arányában, amelyekben a csapat élvezheti a jobb platoonpárosítást. Ez az esetek 77 százalékában történik meg, szemben a liga 58,3 százalékos átlagával. Egy öt- vagy hétmérkőzéses párharcban, amikor a menedzserek minden egyes párosítást igyekeznek optimalizálni, ez jelentős tényezővé válhat.

Ami azonban igazán veszélyessé teszi ezt a csapatot, az a dobóstáb.

A Guardians egyike annak a három, várhatóan rájátszásba jutó csapatnak, amelynek két olyan dobója is van, aki a szezon második felében az első tízben szerepel a fWAR-mutató alapján. A másik két csapat a Dodgers és a Phillies.

Gavin Williams és Parker Messick idén első számú kezdődobóhoz méltó teljesítménnyel rukkolt elő. Tanner Bibee erős harmadik számú dobó. Bár a középső bullpen egész szezonban problémát jelentett, egy kezdődobó áthelyezése a reliefdobók közé jobb átmenetet teremthet Cade Smith záródobó felé.

A legtöbb olyan csapat, amely a szezon jelentős részét .500 körüli mérleggel tölti, nem rendelkezik ilyen erős élmezőnybeli dobókkal.

A Guardians ráadásul kiváló formában van. Az elmúlt hónapban 17–9-es mérleggel áll, ami holtversenyben a második legjobb eredmény a Major League-ben. Ugyanilyen mérleggel rendelkezik a Dodgers, a Brewers, a Braves és a Padres is. Csak a Rays teljesít jobban 19–8-as eredménnyel, ám náluk nincs meg a Guardianshez hasonló mélység a kezdődobó-rotációban.

A keddi mérkőzések előtt érvényes rájátszáskép alapján a Guardians az ALDS-ben a White Sox (+42-es pontkülönbség) vagy a Rangers (–34-es pontkülönbség) párharcának győztesével találkozna, miközben az ág másik oldalán az AL East csapatai küzdenének egymással. Ez rendkívül kedvező útvonal lehet egy olyan csapat számára, amelyben rejtett lehetőségek rejlenek.

A szokatlan felépítésű csapat: Cubs

A Cubs talán a legkülönösebb együttes ezen a listán, mert a rájátszásbeli esélyei arra az elképzelésre épülnek, hogy egy elit ütősor és kiváló védekezés képes felülmúlni a playoffban szereplő dobók minőségét és koncentrált használatát.

A Chicago vezeti a Major League-et a megszerzett pontok (835), a hazafutások (217) és a wRC+ (115) tekintetében. Alex Bregman bizonytalan státusza ellenére is egyre jobb formát mutatnak.

A szezon második felében 125-ös wRC+ értéket produkáltak, ami 25 százalékkal jobb a ligaátlagnál. Az elmúlt hónapban ez a mutató már 134 volt. Ez elképesztő teljesítmény.

A labda másik oldalán is kiugróak: a Cubs elit védekezőcsapat, amely a DRS és az OAA mutatóban is vezeti a Major League-et.

A 2018-as Dodgers érdekes összehasonlítási alap lehet. Az a csapat 111-es wRC+ értékkel vezette a National League-et, a szezon utolsó 30 napjában pedig 134-et ért el – akárcsak a most lendületbe kerülő Cubs. Emellett szintén elit védelemmel rendelkezett, miközben nem volt kiemelkedő kezdődobó-rotációja.

Az akkori Dodgers viszonylag szerény, 92 győzelmes alapszakasz után eljutott a World Seriesig. Talán a Cubs is képes lehet erre. Egy ász kezdődobó megkönnyíti a helyzetet, de az októberi menetelésnek többféle útja van.

A wild cardok wild cardja: Padres

Ha hiszünk az időzítés és a lendület erejében, akkor a Padresben is hihetünk.

A San Diego a szezon jelentős részében nehezen megfejthető csapat volt, akárcsak a franchise arca, Fernando Tatis Jr.

Érdemes felidézni, hogy Tatis Jr. május 30-ig egyetlen hazafutást sem ütött, június eleje óta azonban már 24-et szerzett, ebből tízet az elmúlt hónapban. Június eleje óta 150-es wRC+ értékével a nyolcadik a Major League-ben.

Tatis nem az egyetlen San Diegó-i sztár, aki éppen akkor játssza a legjobb baseballját, amikor a legnagyobb szükség van rá. Jackson Merrill az elmúlt hónapban 162-es wRC+ értékkel vezeti a csapatot, Ty France pedig ugyanilyen mutatót produkált.

A Padres az elmúlt hónapban 118-as wRC+ értékével a harmadik legjobb csapat volt a ligában.

Ráadásul a dobóstáb is érdekesebbé vált: mélyebb és egészségesebb lett, méghozzá a lehető legjobb időben.

Nick Pivetta hosszú kihagyás után tért vissza, és szeptemberben három kezdés során 1,93-as ERA-t produkált.

Michael King a periférikus mutatói alapján várható teljesítményét felülmúlva 12 győzelemnél jár, ERA-ja pedig 3,03. A határidő előtt megszerzett Robbie Ray egy újabb tapasztalt lehetőséget kínál a csapatnak.

A Padresnek van egy kiemelkedő előnye a rájátszásban: ha előnnyel tudják átadni a mérkőzést a bullpennek, akkor Adrian Morejon és Mason Miller révén szinte lezárhatják a találkozót.

A Padres a mérkőzések végén rendelkezik az ütőkártyákkal, és ez egyetlen időszakban sem számít annyira, mint októberben.