A múlt héten összefutottam egy barátommal, aki említette, hogy lesz a verseny. Én pedig úgy gondoltam, miért ne indulhatnék? Szombaton elővettem a felszerelésemet, és vasárnap részt vettem a kupán, úgy, hogy előtte ráadásul egy esküvőn mulattam. Nehezen melegedtem be, de végül nagyon jól ment a vívás, sőt, akadtak pillanatok, mikor úgy begyorsultam, mint húsz éve. Szerencsém van, nem híztam el, még ugyanott van a súlypontom, mint korábban. De mivel évek óta nem edzettem, a vívás pedig speciális mozgás, most gyötör az izomláz – mondta István a Netbulvárnak.

A híradós kilenc éves korában kezdett vívni, annyira jól ment neki, hogy junior válogatott lett, és számos világkupán részt vett. István a sportpályafutása alatt azt is megtapasztalta, hogy a vívás nem éppen veszélytelen.

- Ma már nagyon jó felszerelések vannak, de régen nem egyszer előfordult, hogy halálos balesetet szenvedtek a versenyzők. A római világbajnokságon például egy német vívó lerohanó támadást intézett orosz ellenfeléhez. Eltört a penge, átszúrta az orosz fiú sisakját, bele is halt a sérülésbe. Bár nem a német fél tehetett róla, a csapata mégis visszalépett. Nekem szerencsém volt, soha nem sérültem meg.

István nagyon boldog volt a vasárnapi verseny után.

- A családom csodálkozott az eredményemen, bevallom, én magam is. Persze olimpiai kvótára már nem hajtok, de azért időnként jól esik a mozgás. Az edzéseken remek a társaság, és a feszültséget is jól levezetheti az ember. Sajnos a nagyobbik fiam, Andris nem akar követni a páston, de az öccse, Ádám még nem reménytelen. Játékból állandóan vív, és jó érzéke is van hozzá. Talán ő a nyomdokaimba lép majd.