2024. március 29. - Auguszta

Beszélgetés Bill kapitánnyal

Deák Bill Gyula nyerte idén a Pont FM rockadó Életműdíját. Pénteken élőben is meghallgathattam a „blueskirályt”, és nemrég személyesen is megismerhettem a Rocközön című műsorban, ahol Bill kapitány Hartmann Zoltán műsorvezető kérdéseire válasz
2008. március 17. hétfő 17:28 - Pálfi Rita
Először természetesen a péntek este került terítékre, Deák Bill elmondta, hogy mennyire jó érzés volt neki a díj, és maga a koncert is. És főleg az, hogy szeretik az emberek, hiszen a közönség szeretetéből merít energiát, ebből próbál valamennyit visszaadni.

Bill szerénységéről is tanúbizonyságot tett, mikor dicsértük, hogy mennyire jól szólt a koncert pénteken, rögtön áthárította a dicsőséget azokra, akik a hangot keverték. Később a „Mit ér egy jó bicikli, ha a biciklista nincs a helyzet magaslatán?” kérdésre annyit még hozzátett: „Ordítunk, amennyit tudunk.”



Néhány kérdés és válasz ízelítőül, hogy mi hangzott el a csütörtöki műsorban.

Hartmann Zoltán: Mikor volt az első pillanat az életedben, amikor azt mondták, miután elkezdtél énekelni, hogy „Atyaúristen! Itt valami nagyon komoly dolog történik?

Deák Bill Gyula : Sajnos volt egy nagyon nagy törés az életemben. Tizenegy éves koromban egy orvosi műhiba következtében elvesztettem a lábam. Nem is énekeltem volna, ha nem történik ez a lábammal. Ekkor jött be a beat zene Magyarországra, a Beatles, a Rolling Stones, az Animals meg ezek, és akkor elkezdtem énekelgetni. Elég jól ordibálgattam, legalábbis ezt mondják. Bár voltak kritikusabb hangok is. Például amikor a lépcsőházban a barátommal énekeltünk, akkor kikiabáltak, hogy menjetek már el innen. Így kezdődött ez a dolog.

Ahogy hall az ember téged énekelni úgy gondolja, hogy ezen a hangon nem lehet mit képezni. Ez a nulladik ponttól kezdve rendben van.

Én nem így vagyok vele. Sokszor nem vagyok megelégedve saját magammal. De ez a jó, rossz lenne, ha mindig meg lennék elégedve.

Kell-e olyanokat csinálnod, mint a beéneklés?

Nem, ilyet nem. Nevetgéltünk is régen a barátommal ezen, a nemrégiben elhunyt Orszáczky Jackie-vel - aki véleményem szerint az ország egyik legjobb basszgitáros-énekese volt -amikor az Erkelben kísértek énekeseket, akik ott skáláztak koncert előtt. Nálam ilyen nincs. Nekem nem kell beénekelnem. Nagyon szeretem ezt csinálni, nagyon jó a zenekarom, ahogy elkezdődik a koncert és felmegyek a színpadra, akkor elfelejtem minden búmat, bánatomat és nincs más csak az éneklés és a közönség.

Amikor elindultál a pályán inkább a jazz vonal volt jellemző.

Én soha nem voltam jazz énekes. Csak olyan körökben mozogtam. A példaképeim a már említett Orszácky és Lakatos Bögöly Béla voltak, ők tudtak igazán bluest énekelni, nagyon sokat tanultam tőlük. Mikor meghallottam őket énekelni azt mondtam, hogy holnap abbahagyom.

Ekkoriban nagy volt a pezsgés a magyar zenei életben. Miként emlékszel vissza erre az időszakra? Hogy zajlott akkor egy este, milyen volt egy buli?

Jó volt nagyon. Fiatalok voltunk: iszogattunk és csajoztunk, ahogy illik . (nevet) Utána lementünk a Royalba, vagy a Kisroyalba, vagy az Erzsébet sörözőbe, ott folytatódott az élet egészen hajnalig. Volt, hogy dolgoztam még, és onnan mentem reggel munkába. De nem számított, ha fiatal az ember, minden belefér.

Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Sztárhírek témában
Ön követi a Való Világ hatodik szériáját?
Ezzel kelek és fekszem!
Bele szoktam pillantani, ha időm engedi
Rá-ránézek, de nem foglalkoztat különösebben
Nem nézem
Nem nézem és ellenzem is, népbutításnak tartom!
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását