Vass Lajos, a Magyar Állami Operaház főigazgatója megnyitó beszédében emlékeztetett rá, hogy Köves Iván az ötvenes években mint pályakezdő csellista dolgozott a dalszínházban. 1956 szilveszterén elhagyta az országot, de, mint későbbi együttese, a külföldre távozott muzsikusokból alakult Philharmonia Hungarica történetét feldolgozó könyvben nyilatkozza: sosem disszidált.
A zenekar sok neves művésszel dolgozott, többek között Doráti Antallal és Yehudi Menuhinnal. E hírességeket kezdte fényképezni próba közben Köves Iván, aki így változtatott hivatást. 1958-ban a Realité fotómagazin kiállításán 6 ezer pályamű közül elnyerte a fődíjat és még két helyezést. A zsűri tagja volt Pablo Picasso, aki elkérte a képet és cserébe egy grafikáját adta.
1960-ban Köves Iván a német parlament meghívására a wesztfáliai Marl városában telepedett le. 1962-ben a palermói nemzetközi versenyen a világ legjobb fotója címen ismerték el a Jövővízió című alkotását. 1963-ban a híres dortmundi Fritz-Henzler-Hausban Tézis-Anti-tézis címmel a képnyelvről nyílt kiállítása, amelyet Theodor Adorno professzor nyitott meg.
Elsőként alkalmazta az alkotó fotográfia technikáját építészeti elemként. Justitia elnevezésű, 180 négyzetméteres fotófreskója egy gimnázium mennyezetén, egy ezt követő alkotása, a Best Zeit Story egy fedett uszoda belső falán látható.
1972-ben az Osnabrücki Kultúrtörténeti Múzeumban rendezte meg az Absztráció című kiállítását és ugyanakkor jelent meg egy tanulmánya, amely a vizuális kommunikáció és a képnyelv analízisét és fogalmát tárgyalja.
1963 és 1989 között látott napvilágot 39 képes dokumentációja és képnyelvi albuma.
Köves Iván, akit 1949-ben tiltott határátlépés miatt hat hónap börtönbüntetésre ítélték Balassagyarmaton, röviddel később koholt vádak alapján több ízben bebörtönöztek és internáltak, a 70-es évektől jár haza Magyarországra. 1994 óta Budapesten él, és több éven át felsőoktatási intézmények előadója.
