Azoknak nagy többsége viszont, akik képesek "fogyasztására", minőségileg új eszköznek tekinti. Erről beszélgettünk Elek Jánossal, a Magyar Távirati Iroda szerkesztőjével, a fejezet szerzőjével - nem a világhálón.
- Alig másfél évvel az első változat megjelenése után miért kellett máris átdolgozni a tanulmányt?
- A Dialóg Campus kiadó és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által megjelentetett könyv internetes fejezetének bevezetőjeként felidéztem, hogy az első változat megírása előtt, még 2002-ben "puskáztam" egy kicsit, megnéztem, mit tud maga a világháló az internetes újságírásról. A Google keresőbe írtam be a két szót angolul. Huszonkét századmásodperc alatt 462 ezer találatot mutatott ki a portál, ennyi anyag foglalkozott ezzel a témával. Az új kiadás előkészítésekor, 2006-ban megismételtem a keresést. Nos, ekkor harminckilenc századmásodperc alatt 63 millió 800 ezer volt a találatok száma, mindössze négy év alatt két teljes nagyságrenddel megszaporodott az anyag! Vagyis a másodperc töredéke alatt több forrás került a kezembe, mint bármely tudósnak, aki az internet előtti korszakban gyűjtögette az ismereteket kutatása tárgyáról - viszont nem biztos, hogy jól jártam, hiszen ezeket az anyagokat egész életemben olvashatnám, akkor sem érnék a végére - állítja Elek János.
- Gyökeresen más-e tehát a digitális újságírás, mint minden elődje?
- Én úgy értékelem, hogy a 21. század eszköze született meg. Az internet lehetővé tette az egyirányú kommunikáció felváltását a kapcsolatok új rendszerével. Az elmesélt történetből lépten-nyomon kapuk, linkek nyílnak. Miközben a cikket olvassuk, kedvünk szerint szorítkozhatunk az újságíró szövegére, vagy abból ki-kilépve olvashatunk kapcsolódó dokumentumokat, nézhetünk filmeket, sokféleképpen tovább építhetjük az újságíró sztoriját. A számítógép képernyőjére annyi szöveget hívhatunk le, amennyit akarunk, nincs terjedelmi korlát, mint az újságban. Az internetes újságíró nemcsak összegezheti forrásait, dokumentumait, de azokat akár teljes egészében a közönség rendelkezésére bocsáthatja. És akkor még nem is beszéltem az időről: az interneten nincs lapzárta, bármikor lehet frissíteni, ami egyben azt is jelenti, hogy az internetes újság állandóan alakul. A szerkesztés és a publikálás nem válik el egymástól: amit írunk, az "most" jelenik meg, "holnapi lap" pedig nem létezik. Újságot, hetilapot vagy folyóiratot egy "civil" már csak azért sem képes egymaga kiadni, mert nem áll rendelkezésére nyomdagép, megfelelő ipari háttér, az elektronikus újságírásnál a technika egyre kevésbé gond, így egyetlen ember is képes lehet - akár a konyhaasztalán - internetes lapot készíteni, blogot, internetes naplót írni. Arról, hogy ez igazi újság lesz-e vagy csak amatőr próbálkozás, lehet vitatkozni - de az internet nem törődik a definíciókkal, él, virul, növekszik. Milliók vagy akár százmilliók dönthetnek úgy - és nagyon sokan közülük meg is teszik -, hogy amint manapság mondani szokás, "tartalmakat" állítanak elő, amelyeket a világhálón másokkal megosztanak.
Nem egészen biztos, hogy ebből minden megfelel az újságírás klasszikus fogalmainak, de úgy tűnik, hogy a világhálós kommunikáció átalakítja az emberek közötti kapcsolatokat is - véli a fejezet szerzője.
- Az új technikai lehetőségek rendkívüli gyorsasággal terjednek és hasznosulnak, így az egyén kommunikációs lehetőségei mindenképpen megsokszorozódnak, a gondolat, az írni és szerkeszteni tudás lesz a döntő. Alkalmi és állandó internetes közösségek alakulnak, amelyek eddig nem ismert formákat és tartalmakat hoznak létre, eddig elképzelhetetlen alkotói szabadsággal és a korábbihoz képest jelentéktelen költséggel. Világpiknik ez, amelyhez mindenki hozza a maga lapját, hírlevelét, cikkét, képét, videóját - egymásnak és mindenkinek, akit a téma érdekel. Nem számít, hogy a szerző fizikailag hol tartózkodik, hogy férfi vagy nő, idős vagy fiatal, a csoport működési területe a földgolyó. A ma még fennálló nyelvi korlátokat is ledöntik majd idővel az egyre tökéletesebb automatikus fordítóprogramok.
- Elvezethet-e mindez a papírra nyomott újság halálához?
- A hagyományos újság sok mindent túlélt már, többek között a rádiót és a televíziót is, de sokak szerint vesztésre álló csatát vív internetes öccsével. Egy Philip Meyer nevű szerző "Az eltűnő újság" című művében már időpontot is jósolt, szerinte 2043 első negyedévében jön el a pillanat, amikor Amerikában végleg meghal a nyomtatott sajtó. Sokan persze ezt elképzelhetetlennek tartják - mindenesetre tény, hogy a papír hátrál, az internet teret nyer. Az olasz La Repubblica internetes oldalát naponta egymillióan látogatják meg, miközben a lapot feleannyi példányban nyomják. Az internetes hirdetésbevétel gyorsan nő, ezért egyre inkább figyelembe kell venni az elektronikus újság olvasójának szokásait, igényeit. Így a papíron megjelenő lapok is egyre többet vesznek át az internetes sajtó stílusából, szerkesztési módjából, nem egyszer az anyagaiból, és mint a londoni Economist - nem nagy örömmel - konstatálta, a közügyek rovására több teret szentelnek a szórakoztatásról, életmódról, a hétköznapi életről szóló híreknek, követve az internetsajtó trendjét.
- Az új média bírálói szóváteszik, hogy az internetes sajtó hitelességének nincs olyan biztosítéka, mint a hagyományos sajtóénak, mivel a világhálón bárki bármit közölhet, ellenőrzés nélkül.
- A hamis hír nem az internet kiváltsága, mondják erre az internetes sajtó védelmezői, idézve Mark Twaint, aki már 1897-ben megtelegrafálta az Associated Press hírügynökségnek, hogy "a halálomról szóló jelentések erősen eltúlzottak". Persze az olvasó jól teszi, ha tudja: folyamatosan és kritikusan értékelni kell a világháló kínálatát, valóságtartalmát. Annál is inkább, mert nagy az önállósága. Ahogy a nyomtatott újságnál maga dönti el, mit és milyen sorrendben olvas el, az interneten a választék és a lehetőség bősége miatt minden egyes történetet saját kívánságai szerint "fogyaszthat el", kattintásaival maga is "társszerzővé" válik.
- A szabadság új teréről van szó?
- Igen, de az, hogy az internet páratlan választékot kínál, hogy kiterjeszti a szólás- és tájékoztatási szabadságot, még nem jelenti, hogy ez a szabadság korlátlan. Bár nehezebb "kordában tartani", azért sok országban próbálkoznak vele. A hatalom számára sok országban - példa erre bőven van Kínától Iránig - zavaró a civileknek ez az új szabadságtere, ezért próbálja felügyelni, korlátozni. A tanulmányomban úgy fogalmaztam, hogy az internetes újságírás sok helyen még mindig gerillahadviselés a médiaháborúban. De a demokratikus országok hatóságai is vakarhatják a fejüket, hogy mit tegyenek, miként akadályozhatják meg, hogy a világhálón például terrorista kódolt üzeneteket terjesszenek.
- Vagyis az új lehetőségek mellett sok új dilemma is támad.
- Ez abból is adódik, hogy az internet, és vele az internetes újságírás hihetetlenül gyorsan fejlődik. Aligha túlzok, ha azt mondom: mire az olvasó eljut ennek a szövegnek a végére, sok minden talán már meg is változott a leírtakhoz képest.
