Nem a személyek érdemlik meg a figyelmet, hanem az a folyamat, amelyben a szélsőségek minden nap akadálytalanul léphetnek egyet tovább a normális élet, a józan ész, az alkotmányos rend elleni ámokfutásukban.

Azt már megéltük, hogy vannak, akik tankot köthetnek el, utcai és bírósági cirkuszokat produkálhatnak, az interneten garázdálkodhatnak, fenyegethetnek és zsarolhatnak, személyes adatokkal élhetnek vissza. Most megéljük azt is, hogy egy felmentő ítélettől megittasulva vannak, akik a nekik nem tetsző hivatalnokok, bírók, vám- és adótisztviselők, újságírók, politikusok ellen „levadászást” szerveznek. Ha ismét csak legyintgetünk, akkor holnap hasonló módon fenyegethetik és támadhatják meg orvosukat, gyerekeik tanárát, a közlekedési rendőrt, a jegyellenőrt, vagy a boltost, ha nem azt és akkor cselekszi, amit ők elvárnak tőle.

Budaházy és Toroczkai most saját szavaik szerint egy „párhuzamos, alternatív Magyarország” létrehozásáról szóltak, amelyben az általuk irányított apparátus gyűjti a feljelentéseket, razziázik, ítélkezik, és jogellenesnek nyilvánítja a magyar alkotmányt. A „két Magyarország” gondolata már akkor is sok közéleti és morális kárt okozott, amikor azt nem elszigetelt politikai fanatikusok hirdették meg. A fogalmat most olyanok vették birtokukba, akik a „másik Magyarországot” már nem képes beszédnek tekintik, hanem önálló terrorszervezetről, razziákról és különítményekről álmodoznak.

A magyar demokrácia önvédelmi mechanizmusai, a szélsőségekkel szembeni közmegegyezés ellenére, e tekintetben védtelennek mutatkoztak. A MSZP-frakció álláspontja szerint a jogvédő szervezeteknek, a jogászoknak, médiaszakembereknek, szakpolitikusoknak mielőbb közös álláspontra kell jutniuk: milyen jogszabályi, jogértelmezési vagy joggyakorlási, közéleti és egyéb változások kellenek ahhoz, hogy ne válhasson valóban komollyá az, ami ma még komolytalannak látszik.

Lendvai Ildikó
Az MSZP parlamenti frakcióvezetője