Argentína és a tangó
						"Aki nem látta ezt, nem látta Buenos Airest" - kiált fel egy görög turista, amint barátaival a Michelangelo nevű, borairól is híres tangószínház előadásában gyönyörködik. "Olyan lenne ez, mint Görögországban nem enni cacikit!"
					
					
													
						
			2008. február 1. péntek 14:10 - Hírextra
			
			
			
			
			
			
		 
		
				A tangó ma évi 450 millió dolláros (78 milliárd forint) bevételt hozó üzletág Argentínában és az argentin főváros szórakoztató iparának bevételében 10 százalékot képvisel - ez nem rossz eredmény egy százéves tánc számára, amelynek meg kell küzdenie a mozikkal, a videoshow-kkal, diszkókkal és a stadionokat megtöltő popsztárokkal.
    Argentína hasznot húzott az idegenforgalom hirtelen fellendüléséből, amely a 2002. évi súlyos gazdasági válságot követte: akkor a peso árfolyama zuhant és így a dél-amerikai ország olcsóvá vált a turisták számára. Ez oda vezetett, hogy megnőtt az igény a tangóra azokban a műsoros  étteremszínházakban, amelyek szinte kizárólag az Európából, Észak- és Dél-Amerikából és Ázsiából érkező turistákra alapozták forgalmukat.
    "A turistáknak mintegy 85 százaléka felkeres egy tangóshow-t, mert azok két vonzó dolgot egyesítenek: a jó táncot és a jó asztalt. A marhahús a kulcs" - mondja Marcelo Ruggieri, a 13 tangó-vacsoraszínházat összefogó kamara elnöke.
    Akárcsak egy jazzklub New Orleansban vagy egy szambaparádé Rio de Janeiróban, a tangóbemutató kihagyhatatlan látványosság Buenos Airesben.
    Juan Fabbri tangóimpresszáriónál már akkora a forgalom, hogy ő maga sem jut asztalhoz az általa vezetett 500 személyes tangó- vacsoraszínházban. Az Esquina Carlos Gardelben esténként egy tűt sem lehetne leejteni. A vendégek 14-28 ezer forintnak megfelelő összeget fizetnek egy helyért, amelyre lehuppanva steaket fogyaszthatnak, miközben előbb végignéznek egy filmet arról, hogyan született a tangó a XIX. században, sajátos módon elegyítve a melankolikus argentin zenét és a táncot, majd a vacsora után élőzenés táncshow-t nézhetnek végig.
    A színház csak karácsonykor zár be, az év minden más napján zsúfolásig megtelik. A Fabbri színházához hasonló többi létesítmény is saját koreográfusokat, táncosokat, zenészeket és díszlettervezőket alkalmaz, hozzájárulva az évente 25 százalékkal - az általános gazdasági növekedésnél háromszor gyorsabb ütemben - gyarapodó úgynevezett "tangógazdasághoz".
    Akinek nincs pénze a vacsoraszínházra, az olcsóbb bárokba megy, ahol harmonika szól és a hagyományos tangót elektronikus feldolgozásban is hallani lehet.
    A legkifinomultabb tangórajongók - évente 25 ezren iratkoznak be a tangóiskolákba - olyan társasági táncoknak is hódolnak, mint a milonga, és pénzüket tangótánccipőkre és más felszerelésekre költik. Tavaly 400 ezer vendége volt a főváros fő tangóeseményeinek: egy zenei fesztiválnak és egy nemzetközi táncversenynek.
    "Buenos Aires városa számára a legfőbb jövedelemforrás a turizmus, és azon belül a tangó a legfontosabb fűszer" - mondja Fabbri, aki hét éve nyitotta meg az Esquina Carlos Gardelt, amely Argentína leghíresebb énekesének nevét viseli.
    Egy tangóénekesét, természetesen.
							
Forrás: MTI