A produkció a téboly és a zsenialitás szűk határán imbolygó képzőművész alkotói vívódását követi nyomon. Ugyanis a nagyszerű szobrász, a merész szellem és a gyönyörű nő nem saját jogon vált részévé az egyetemes művészettörténetnek, hanem szenvedélye révén, mely Auguste Rodinhez, a XIX. századi francia szobrászat megújítójához, káprázatos mesteréhez fűzte - ismertette a monodráma mondanivalóját a referens.

Camille Claudel (1864-1943) családjával 1881-ben költözött Párizsba, ahol beiratkozott a Colarossi Akadémiára. Francois Boucher festő fedezte fel, megismertette Paul Dubois-val, a párizsi Képzőművészeti Főiskola igazgatójával, és a művészetével rokon formanyelvet képviselő Rodinnel.

Alkotói pályáját 1883-88-ban egy, Rodinnel közösen használt párizsi műteremben folytatta, ahol más művei mellett megmintázta Rodin mellszobrát, ő pedig számos Rodin-szoborhoz állt modellt (A hajnal, 1885; A gondolat, 1886; Camille Claudel főkötőben, 1886-1911). 1893-tól egyedül, visszavonultan élt és dolgozott. Elszegényedve, elhatalmasodó betegsége, kényszerképzetei miatt elmegyógyintézetbe került. Műveinek töredéke maradt csak fenn.