Még látványosabb példa Peter Munk, aki a világ legnagyobb aranytermelő vállalatának, a Barrick Goldnak az alapítója és elnöke. 1990 körül tért vissza Magyarországra, ahol elkezdte építeni üzleti kapcsolatait: a Demján Sándor nevével fémjelzett Trigránit alapításában is részt vett. De említhetném a Linamar Corporationt (egy kanadai autóalkatrész gyártó cég), amelynek alapítója, Frank Hasenfratz szintén Magyarországról érkezett Kanadába. A rendszerváltás után visszalátogatott, és szülővárosában alapított is egy – az egész európai piacra dolgozó – autóalkatrész gyárat, és leányvállalatot.
De van olyan kanadai vállalat is, aminek nincs személyes kötödése Magyarországhoz, csak meglátták a gazdasági lehetőséget, nemcsak a kelet-európai, hanem az egész európai uniós piacot. Dunakeszin van 2000 alkalmazottal rendelkező gyára a MÁV-val partnerségben a Bombardiernek (például vasúti kocsikat gyártanak).
Ami a kulturális oldalt illeti természetesen sok magyar származású művész van Kanadában, akik szívesen jönnek Magyarországra, egy kicsit azért is hogy megmutassák a családnak hogy mi történik Kanadában. De egyre több kulturális szervezet is erősíti az együttműködést. 
Ön nemcsak Magyarországon nagykövet, hanem Szlovéniában is. Összehasonlítva a két országot milyen különbségeket tudna mondani?
Szlovéniában lényegesen kevesebb időt töltöttem eddig, csak párszor jártam ott. Ami számunkra a legfontosabb most, az a január elsején kezdődő szlovén soros elnökség az Európai Unióban. Ez foglalkoztat minket, hiszen az Uniós kapcsolatok nagyon fontosak. Visszatérve Magyarországra, ez is egy nagyon fontos különbség a Kanadával való kapcsolatban, hogy tagja lett az Uniónak, és ezáltal a kereskedelmi politikába is beleszólása van. Kanadának üzleti partnere az Unió ezért teljesen új dimenziót nyitott a kapcsolatunkban a tagság, hogy Magyarország is részt vesz a döntéshozásban.
Például fontos kérdés számunkra a halászat kérdése. Magyarországnak, bár nincs óceánja, de szavazhat az EU halászatot érintő kérdéseiben. Egyes halászattal kapcsolatos kérdésekben tehát reménykedünk abban, hogy partnerre találunk Magyarország személyében, hogy egy véleményen lesz velünk.
Gondolom kóstolta már a magyar konyha specialitásait.
Igen, és nagyon szeretem, egyedülállónak találom. Éltem már Csehszlovákiában (még a különválás előtt), Ausztriában és Németországban is, ehhez képest teljesen más, annak ellenére, hogy látszódnak bizonyos hatások, például a bécsi szelet. A kedvencem a halászlé, a szegedi. Abban a szerencsében van részem, hogy a rezidenciának van egy nagyon jó magyar séfje, és ő szereti rendszeresen felfedeztetni velünk a magyar különlegességeket. Nem emlékszem mindennek a nevére, de szinte mindent ettem már, ami elképzelhető. A káposzta, a pörkölt és a gulyás minden megjelenési formájában nagyon finom.
És a desszertek?
Annyira nem szeretem a desszerteket, de azok is nagyon jók. Erről jut eszembe: a pogácsát is nagyon szeretem.
Magyar irodalmat és filmeket mennyire ismeri?
Bevallom, hogy nem vagyok nagy szakértő, sem az irodalom sem a filmek tekintetében.
Ismerek olyan produkciókat, amik kanadai együttműködéssel születtek. Például a (szintén magyar származású) Robert Lantos kanadai producer nevéhez fűződik Szabó István A napfény íze című filmje. Elkezdtem Kertész Imrét olvasni, nagyon lenyűgöző. De tervbe vettem más híres és népszerű írókat is.
