Elég nehéz időszakban érkezett.

Igen, bár a 2006-os 56-os forradalmi megemlékezések alatt nehezebb lehetett. A kanadaiak akkor nagyon meglepődtek a médiában látottaktól, ami valószínűleg nem fedi egy az egyben a valóságot. Hiszen ha látunk egy lángoló autót a képeken, az még nem jelenti azt, hogy minden utcasarkon égne egy. Kanadában egy nagyobb magyar származású közösség él (kb. 300 000 ember), akiknek egy része leszármazottja azoknak, akik részt vettek a forradalomban. Nem mondanék semmit a pártok közötti vitáról, a magyarok dolga, hogy elrendezzék ezt a problémát.

Mindenesetre úgy gondolom, hogy mindenki egyetért a reformok szükségességében, a gazdaságban, az állam felépítésében. Vannak állandó problémák, nekünk is vannak még megoldandó kérdéseink például az egészségügyben.

Milyen a kanadai rendszer?

Nálunk az egészségbiztosítási rendszer a szövetségi államok hatáskörébe tartozik, mindegyik szövetségi államnak megvan a maga rendszere, amit a helyi adókból finanszíroznak.
A szakértők szerint gazdaságosabb és hatékonyabb a rendszerünk, mint az Egyesült Államoknak. Viszont felmerült, hogy fizetős legyen a szolgáltatás vagy sem. Eddig ugyanis teljesen ingyenes volt, néhány kivétellel, például a fogorvosért fizetni kell.

Vannak más kérdések is?

Kanadában két fő vita volt ebben a témakörben. Az első a mérséklő költségek kérdése. Észrevették ugyanis, hogy a magukat betegnek érző emberek, sokszor egyfajta „vásárolgatásba” kezdenek. Elmennek egy orvoshoz, és ha ott nincsenek megelégedve, akkor elmennek egy másikhoz, ha ez sem felel meg, tovább egy harmadikhoz. Mindezt ugyanazért a megállapításért: „ön beteg vagy „ön nem beteg”, illetve „önnek ez és ez a baja van”. Ez volt az első kérdés, hogy ha egy kisebb összeget fizetethetnénk az emberekkel, amikor orvoshoz mennek, akkor talán nem fordulnának sokhoz.

A második kérdés - és ezt több szövetségi állam is alkalmazza - a gyógyszerek problémája. Az idősebbek és a részére a gyógyszerek ingyenesek voltak. Ez így is maradt, csak van egy évi összeg, ameddig az állam fizeti az idősek és nagyon beteg emberek gyógyszereit, azután nem.



Amiről még szó van, hogy megengedjék-e a teljesen fizetős kórházakat azoknál a műtéteknél, amik nem kritikusak. Tehát ha valaki úgy gondolja, hogy nem várná meg azt, amíg sorra kerül egy sima kórházban, hanem befeküdne egy magánklinikára, pénzért természetesen. Ez egy elég aktuális vita.

Kanadából szemléljük az amerikai és az európai modellt, és megpróbáljuk megtalálni a legjobb kompromisszumot a kettő között, egy olyan megoldást, ami talán jobban működik, mint néhány európai országban, de nem maradnak emberek orvosi ellátás nélkül, ha nincs pénzük. Az egészségügy és az oktatás mindig a társadalom legnagyobb kérdései közé tartoznak. A viták nem nagyon különböznek egymástól itt és ott.