Michael Gumert, a szingapúri Nanyang egyetem kutatója Kalimantan Tengah szigeten 20 hónapon át figyelte meg az ottani hosszúfarkú makákók egyik 50 egyedből álló falkáját. A tudós azt tapasztalta, hogy a nőstények átlag óránként másfélszer párosodtak, de a szerelmi együttlét gyakorisága óránként három és félre nőtt azoknál az egyedeknél, amelyeket egy hím tetvészett.

A hímnek attól függően kellett rövidebb vagy hosszabb ideig végeznie a tetűirtást a partneren, hogy hány más nőstény tartózkodott a közelben. A tetvészés akár 16 percig is elhúzódhatott, amíg a nőstény hajlandóvá vált a párzásra, ha a nőstények voltak kevesebben, mint a hímek - de csak 8 percig a fordított esetben, ha az utóbbiakból volt kisebb a létszám.

Gumert tanulmányában arra is rámutatott, hogy fogságban lévő majmokkal is végeztek számos hasonló vizsgálatot, de ezt a "biológiai piac(gazdaság)i gyakorlatot" ezek nem észlelték.
A "biológiai piac(gazdaság)" elméletének két szerzője Ronald Noe:, a franciaországi Strasbourg és Peter Hammerstein, a németországi Humboldt egyetem kutatója.

Ronald Noe: magyarázata szerint a "párosodási piac és a gazdasági piac az embereknél is kapcsolódhat: számos példa van arra, hogy gazdag, idős emberek nyerik el vonzó fiatal nők kegyeit."